Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

colonellust Zala megyébe küldte azzal, hogy a föld népét fegyverbe szólítva, akkor elrendelte a dunántúli megyék személyes insurrekdóját. Balogh Ferenc mintegy 2000 emberrel menjen Simontornyára. Fodor Lászlót is utasította, hogy a Balaton mellől menjen a gyalogsággal Simontornyára. Bercsényit pedig arra kérte, hogy Földvár körül, a Duna túlsó partjáról legalább színleg próbáljon segíteni némi lovassággal. így kb. 5—6000 ember gyűlhetett össze Balogh Ádám parancsnoksága alatt, ágyújuk azonban csak kettő volt. A császáriak száma nem volt 5700, mint Thaly írta, Rákóczi csak 3000 rácot és 400 németet említ moszkvai követéhez küldött levelében. A hadjárat sorsát nem is a számbeli erőviszonyok döntötték el. Balogh Ádám világosan felismerte, hogy meg kell előznie a kétfelől közeledő császáriakat az egyesülésben, hiszen Heister 2000 főnyi haddal már Székesfehérvárhoz közeledett. Az eseményekre a legvilágosabb előadás Eszterházy Antal szeptember 7-i jelentése: a rácok közeledtének hírére „mindjárást adtam kemény orderemet Balogh Ádám lovas-főcolonellus uramnak (kinek nincsen mássá activitássára nézve, ezen darab földön, Bezerédin kívül), hogy... menjen egyenesen a Pécs tálkán lévő ellenségnek töviben, és ottan, vagy nyer szerencséssen, vagy veszít reméntelen", ütközzék meg vele. Balogh Ádám meg is indult, de Pécsváradnál tovább nem jutott. Onnan visszatérőben augusztus 22-én a Tolna megyei Apar pusztáról jelenti Eszterházynak, hogy az ellenséget nem sikerült sáncából kicsalni, és ütközetre bírni. „Megértvén azért Hajszter is föltett igyekezetünket: nyakra-főre sietett a Duna felől Fejérvár felé, onnét Simontornyáig penetrálván (hatolva). Vévén azomban észre Balogh Ádám uram Heiszternek elérkezését: mint ha országos harcznak köllene menni, rendelt seregekben vévén magát, sok bíztatásom után resolválta az ráczságnak megcsapását..." ö meg is ígérte neki, hogy ha az ütközeten szerencsésen átesik, előléptetését fogja szorgalmazni. Balogh Ádám „ezért mint régi, tanult, szép hadi experentiával (tapasztalattal) bíró férfiú, előtte viselvén, hogy inter duo mala minus esset eligendum (két rossz közül a kisebbet kell választani): egy szívvel-lélekkel nékimenvén az ellenségnek, sok canonérozások (ágyúzások) és puskázások után... annyira dissipálta (szétszórta) az ellenséget, hogy abbul alig mehetett el talán harminczig való a lovasságbul, az infanteriája (gyalogsága) mind ott veszett a ki véle volt". Kreutz tábornok nem volt jelen, így Szigetvárba tudott menekülni, de Pflueg ezredes és Ratkovicz, a rácok parancsnoka fogságba esett. Az elesetteken kívül 300 fogoly, és 25 zászló jutott a kurucok kezébe, akiknek vesztesége Balogh Ádám jelentése szerint 40 halott és 109 sebesült volt. „Heiszter is látván, hogy Balog Ádám uram szerencséssen általesett a ráczságon, Simontornyátul Csesznek felé vette útját..." Az 1708. szeptember 2-án lejátszódó kölesdi győzelem Balogh Ádám katonai pályafutásának legkiemelkedőbb csúcsa, s a dunántúli katonaság utolsó jelentősebb győzelme volt. Jelentőségét nem az ellenség számszerű vesztesége adja meg. Rákóczi értékelése szerint: „Istennek nagy kegyelme rajtunk: mert ha ez magát conjugálhatta volna az Fejirvárnál lévő kétezer lovas némettel, újabb corpussal lett volna dolgunk Buda tájján". De lélektani hatása talán még jelentősebb volt: valamelyest ellensúlyozta a trencséni vereség utáni sokkot. Nem véletlen, hogy Rákóczi minden külföldi követének és megbízottjának megírta a kölesdi győzelem hírét.

310 146