Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

tuitum laborem (közmunka elvégzésére) elküldeni nagy animadversio (bünte­tés) alatt el ne mulassák. Földvári sánczban lévő incsinnérnek, hogy a munkát és sánczot az odamenendő hajdúsággal és parasztsággal continuáltasa (végez­tesse), deputálván pro fatigio (adjon fáradozásáért) kinek-kinek dénár 25."™* A munka azonban nyilván ezután sem kaphatott nagyobb lendületet, mert szeptember 9-én a földvári hadak parancsnokát, Andrássy Pált ismét arra uta­sította, hogy a földvári sánc kijavítását Zala, Somogy, Tolna és Baranya me­gyék által hajtassa végre. 261 Baj volt a földvári sánc őrségével, s ezen Saint-Justh jelentését ismer­ve, nem is csodálkozhatunk. Rákóczinak is az volt a véleménye Bercsényihez július 20-án írt levele szerint: „Az Földvárnál való hajdúságot felettébb szük­ségesnek látom, hogy felváltattassék: mivel igen hozzászokott az tumultusok­hoz, mellyek csak nemrégen is megvoltának; maga is Csajághi már közöttük nem mer keménykedni." 762 Bonafous ezredét irányították oda, 263 majd szeptem­berben Czelder Orbán ezrede is ott volt. Saint-Justh jelentéséből tudjuk, hogy ágyúparkja és lőszerkészlete is csekély volt. Április 18-án 2 db három és fél fontos, 6 db három fontos ágyú, 600 db kaliberes golyó, 60 kartács, 2400 font lőpor, 1000 kanóc, 6 ónlemez, 12 tüzérló, 1 muníciós kocsi, 1 fedett szekér volt a sáncban. 264 Mindehhez járult a hídépítés körüli sok baj és huzavona. Júliusban a szükséges faanyag egyrészét Karvához akarták átvinni, 265 viszont július 23-án Rákóczi arra utasította Eszterházy Antalt: „Ha Karvánál nem szükségesek a mesteremberek: menjenek az földvári híd kötésére". 266 Augusztusban ellent­mondó hírek érkeztek a hídról: Andrássy Pál azt írta, hogy „nincs mit bíznya ott az hídhoz." 267 Bercsényi viszont úgy tudta, hogy már minden szükséges anyagot odaszállítottak. Ö ekkor attól félt, hogy a német sereg célja a két híd: Karva és Földvár lesz. 268 Majd augusztus 28-án maga Rákóczi közli Bercsényi­vel: „Ezen órában vettem Generális Andrási Pál levelét Földvárrul, melyben írja, hogy noha az hídhoz való eszközök alkalmasint készen vannak: mind­azonáltal az építésben nagy difficultások (bajok) támadtanak ki így, ki amúgy akarván csináltatni. Jónak ítélnénk azért, ha Kegyelmed Ordódit (kinek már azon híd köttetésében alkalmas cognitója (tapasztalata) vagyon Földvárra le­küldené, úgy Szalontait is Tokajbul lehívatván, azon híd körül való munka­tételre rendelni Kegyelmed." 269 Erre azután Bercsényi kifakadt: „Éppen most érkezik ezen földvári' híd kívánsága; talán Trajánus hídját akarják épéteni? Ebbül látom, semmi sem lesz; az mostani puszta országon s rémülés közt (t. i. Rabutin serege már útban volt Erdélyből, Kassa felé) mit lehet szállítani? En ugyan írtam Vas Sándor s Bertóti Uraméknak." 270 Közben az ellenség sem nyugodott, júliusban egyre több hír szállon­gott a rácok készülődéséről, akik Simontornya—Földvár irányába készültek előretörni. Ezért Bercsényi és Eszterházy Antal Balog Ádám lovasságát Föld­vár—Fehérvár közé rendelte, Eszterházy Dániel ezredét pedig, amely Simon­tornya központtal a hídvégi, siófoki, palotai és csíkvári közlekedési pontokra vigyázott, az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem küldték el a Rábaközbe. 271 Ennyi akadály, gátló tényező mellett 1706 folyamán nem is lett való­ság a földvári hídból, sőt a sánc felől is egyre aggasztóbb hírek érkeztek. Az Esztergom alatt táborozó Eszterházy szeptember 16-án azt közli a fejedelem­mel, hogy most érkezett hozzá egy tiszt, „az ki referálya, hogy az Budai Rácz és Német sánczunkat megh vette volna Földvárnál alkalmas veszedelmével az 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom