Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
szárdi átkelő felől délről, vagy akár Budáról és Fehérvárról segítséget vigyen Földvárra s ezt még sajkán se tehette a szigetre telepített gyalogság miatt. A két tábornok tevékenysége közül csak Bottyánét ismerjük, azt is Eszterházy mondja el. Még 4-én „estve az álgyuknak és egyéb munitióknak helyt nézésére bemene vala Bottyán Uram hciromszáz gyaloggal és ennyihán lovassal szintén az barátok residentiájának (székház) ellenében, az szőlőhegynek orrában: kikre is igen kemény lövéseket tévén az ellenség", de békével kijöttek. 5-én „újólag némely gyalogsággal és ennihány lovassal bement vala Bottyán Uram az árkoláson belül, az tornyon kívül épített sáncznak megvizsgálására, s hol is kemény, sokáig tartó lövöldözések estének mindkét részrül, mind álgyubul, mind apró puskákbul", de csak egy katona sebesült meg, az ellenség közül viszont négy elesett, köztük egy pattantyús. Ezeknek eredményeként az őrség 5-én „mind az fölső sánczban hordozóskodc'ct. A rácz egy fal mellé a, Duna felől csoportozott, a lovát, marháit a sáncz oldalában legelteti." Egy német rab vallomása szerint Földvár őrsége 150 gyalogos és 70 lovas „zommandérózott." A rácoknak a pontos számát nem tudta Eszterházy. 15 " Az is kiderül Eszterházy leveléből, amit a későbbi események is megerősítenek, hogy Földvár erődítménye több rétegből állott. Magját a Rákóczi által is rómainak vélt torony képezte. Ezt a magot sáncok vették körül, amelyek azonban kevésbé ellenálló építmények, nyilván csak egyszerű földhányások voltak, deszkával közrefogva. Sőt a németek a sáncon kívül is hánytak árkokat, s nyilván ezek képezték a legkülső védelmi vonalat. Ezek a kisebb erővel végrehajtott támadások a következő napokon is továbbfolytak, s ezeket is Bottyán vezette. Eszterházynak semmiféle ilyen jellegű tevékenységéről nem tudunk. Június 7-én délután két óra tájban az őrség kezdett támadást: a lovasság kb. 40 gyalogos ráccal kijött a kapu elé mintegy 400 lépés távolságra, s az árkok és kisebb halmok fedezete alatt erős puskatüzet intéztek a kuruc csapatok ellen; „de végtére minden tartózkodás nélkül rajtok menvén a vitézlő rend: nagy szaladásra ejtették az ellenséget, és a külső kapun behajtván őket, egész a sáncznak felvonó-kapujáig mind hátokon puskáztak, és azon is behajtván berekesztettek és a két kapu között majd egy óráig rettenetes puskázást s lövéseket töttenek mindkét részrül egymás ellen..." Végül is 3 sebesülttel a sánc kapuja előtti strázsaházat felgyújtva és az ottlévő szakállas puskát is kihozva. •visszatértek. Bottyán június 9-én újabb akcióra szánta el magát. Ezt még 7~én előkészítették, mert ekkor költöztették át a lőszereket a Duna. szigetének ieíső részén. 9-én reggel nyolc óra körül „elkészítvén jól a munitiókat, fasinákat (rőzseköteg) és más egyéb requisitumokat (eszközöket) Bottyán János Generális Uram gyalogsággál megindult és nagyobb részivel a hajdúságnak, a váron alól velő tó mellett elvivén, az vár háta m,egé került, — az honnant az hegy alatt annyira bevitte az hadakat, hogy apró puskákkal" lőhettek egymást, az ágyúkat pedig a hegy alatt, az említett tó szélén egy árok mellett felállítván, tüzelni kezdtek s kilőtték a németeket a sáncon kívüli két árkolásból, amelyet a hajdúság nyomban elfoglalt. A németeket egészen a sáncba puskázták be, s az ágyúkat az elfoglalt árkokig tolták előre, „a honnét egész nap tartott számtalan sok és kemény lövéseket tettének a sáncz ellen, nemkülönben a. német is a mieink ellen, — szüntelen egymássál, mind öreggel (t. i. ágyúval) mind 111
