Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)
Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87
Földvárnál az hajókonn vagy Faxhoz küldvén az hajókat le Paxnál költöztesse által őket mentül hamarább... Tsudálkozunk is rajta, Kegyelmed közelebb lévén azonn Sántzhoz, mind eddig errül tudóséttását nem vehettük." Rákóczi nagy jelentőséget tulajdonított a földvári átkelő birtoklásának, s ezért az utóiratban külön is Szemere lelkére kötötte: „Mivel ha maradott is (tsak valamely kevés azon Földvári Sántzbann) Kegyelmed mennyen által, minden industriáját (törekvését) arra dirigállya, hogy onnand kivethesse, az Sántzot vissza vehesse. ,,m November végén mindössze két adatot nyújtanak forrásaink, amelyek összefüggésbe hozhatók a Földvár elleni akcióval. November 29-én Bercsényi azt közli a fejedelemmel, hogy a vele szemben álló német táborból „Földvárhoz commandéroztak 200 lovast, minden companiábul 4 legént, mert hírek gyüti onnan. ,,m November 30-án pedig Sándor Menyhért császári alezredes jelenti Esztergomból, hogy Bottyán János negyednapja átcsúsztatott két zászlóalja lovas kurucot, Zana György és Sándor László parancsnoksága alatt. 122 Rákóczi novemberi utasítását csak december elején hajtották végre. Az akció lebonyolítása azonban szemléltetően mutatta a kuruc tisztikar képzetlenségét, fegyelmezetlenségét, a prédálást, az eszem-iszomot előbbre tartva a kapott parancs végrehajtásánál. A támadást december 7-én reggel a Földvárral szemközti Duna-szigetről Horváth Tamás hajdúi kezdték meg, akik már hajnalban átkeltek a szigetre s négy és öt óra között támadtak. A meglepetés sikerült: a támadók átlépték az első sáncvonalat és néhány házat is elfoglaltak. A harc három órahosszat tartott, s ekkor az őrség visszanyomta a támadókat. A hajdúk arra a megbeszélt támdásra vártak, amelyet a Duna másik, északibb pontján átkelt lovascsapatoknak kellett volna Szemere László, Csajághi János, Hellepront János, Sellyey Gergely és Balog Ádám vezetésével Földvár ellen intézniök. Szemere és Csajághi meg is érkeztek a kijelölt gyülekezési pontra, de Helleprontnak és Baloghéknak nyoma sem volt, Balogh Ádám egy későbbi jelentése alapján pontosan tudjuk, hogy késésüknek, illetve elmaradásuknak mi volt az oka. Hellepronték ugyanis elhatározták, hogy a támadás időpontjáig próbát tesznek Székesfehérvár felé s a város alá egy portyát bocsátanak. Visszatérőben, már estefelé (napnyugot előtt 2 órával) Hellepronték Sárkeresztúrra érkeztek, „az holott is az Katonaságh mind Lovait s mind magokat jól tartván, 's megh kenyerezvénn magokat, 's abrakot szerezvén Lovainak az Katonaságh", Balogh Ádám sürgetni akarván az indulást, Hellepront és Sellyey szállására ment, „az hol is asztalnál találván eő Kegyelmeket", felszólítása azonban eredménytelen volt, sőt Sellyey Gergely „mégh illy boszszúálló szókkal illetett: De mégh két nap sem megyünk, jó helyett vagyunk most itt, ingyenn jó borunk, petsenyénk". Szemere végül is hiába várakozott rájuk, s hallván Földvár felől a fegyverdörgést, megtámadta a földvári császári őrséget, de az akció sikertelenül végződött: „látván az ellenség, hogy az lovas kevés velünk: az gyalogságot kinyomta az városbul, annyira, hogy csak ott köllött hadnunk, néhány jó emberünk kárával " m A fejedelem december 18-án válaszolt Szemere jelentésére, s mind őt, mind Helleprontot felelőssé tette az eseményekért: „Kegyelmed levelét vettük, mellyekbül a Földvárnál történt szerencsétlen actust megértettük, mellynek a' mint látjuk, nem egyéb az oka", hanem a fegyelmezetlenség és tapasztalatlanság. 105
