Tanulmányok Tolna megye történetéből 2. (Szekszárd, 1969)

Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban • 87

kevés reménységet vetettem magamnak, hogy ezen haddal succurálhassak (segíthessek) más vármegyékben leendő avagy is érkezendő ellenségeink ellen.." Talán éppen ezek a problémák indították Rákóczit arra, hogy 1704. augusztus 17-én megújítsa és megerősítse a simontornyai fegyverviselők hajdúkiváltsággal egyenértékű privilégiumát. Ebben elrendeli, hogy a helységben csak az lakhat, aki „hadi rendeink közzé" számláltatik. A fegyveres szolgálat fejében mind ők maguk, mind házuk népe minden paraszti szolgálat és adó alól mentes.

101 Eszterházy e kedvezőtlen körülmények ellenére is kiindult Simontornyáról. Augusztus 26-án a szemesei pusztáról. Tamási közeléből ír Rákóczinak és Károlyinak, akivel egyesülni akart Heister fenyegető előnyomulásával szemben.'

02 A fejedelemhez írt levele pontosan tájékoztat arról, hogy milyen katonai erőkkel rendelkezett. Itt kapta meg Rákóczinak Gyöngyösről küldött, augusztus 21-én kelt parancsát, amely a Károlyihoz való csatlakozásra utasította. Igyekszik a parancsot teljesíteni, „noha egyébiránt töb Hadat már nem remélhetek errül az Földrül, az kik máris velem vadnak, azokis pedighlen Simon Tornyai, Hidvéghi, Ozorai, Pinzeheli, Thamassi, Kapós Vári, Foki, Paxi, Doroghi, Sexardi, Mohácsi Végh házokbul állanak, circiter hét százon, kiknek errül az Földrül való el vitelével, nem őrőmöst hagyván cseledgyeket veszendőben, jól tudom elégh baioskodásom lészen, sőtt mellettem lévő állandóságokban nemis bízom, mint hogy az Rácz Szighet vár tatárul, és az Dráva Melül, ighen szokot praedominálni (uralkodni) ezen az Földön, s ha hadat nem fogh érezni, anyivalis inkáb remélhető dologh, hogy ezen Felyül emlétet helységek nagy veszedelemben lesznek .. "

m Károlyi és Eszterházy csapatai azonban a tervezett egyesülést aligha hajtották végre. Szeptember 5-én már mindketten Solton, tehát a Duna balpartján vannak. Károlyi menekülő hadai elözönlötték az átkelőket, s bár kevés eszköz állott rendelkezésükre, igyekeztek átevickélni a Dunán.

104 A szervezettség, fegyelem teljesen felbomlott, a tisztek parancsait nem teljesítették. Szeptember 6-án Eszterházy elkeseredett és szemrehányó levelet írt Károlyinak: „Én nem tudom minemű végét várhatja ember ennek a rút, undok, országpusztító, tolvaj módon húzó vonyó gaz nép cselekedetinek. Mert már annyira vagyon az dolog, hogy magam sem vagyok securus (biztos) itt való létemben, kénteleníttetem fegyveres kézzel szállásom tájékát, istrázsáltatnom, szemtül szememben fenyegetőznek..." Eszterházy ekkor különben is végső elkeseredésben volt, felesége is menekülni volt kénytelen, nagyobb fia pedig éppen ekkor halt meg. Nyilván mindez közrejátszott abban, hogy tisztét le akarta tenni, s a fejedelemhez akart menni.

105 A kuruc hadsereg teljes demoralizálódásáért ő is Károlyit okolta, szeptember 9-i levelében a fejedelem előtt feltárta Károlyi seregének széthullását: amikor még a Dunántúl egyesült Károlyival, „minden hada ő Kegyelmét ottan hadta, s erre fele széllyel száladott, húzott, vont, az kit hol elől, utói talált, itt az Rév Parton is majd bele ölte magát az Vízben, úgy költözött által, lehetettlen volt megtartani." De egy másik, szeptember 10-én kelt leveléből kiderül, hogy az ő csapatai is megtagadták az engedelmességet: kénytelen volt kivégeztetni egy katonát, nem egy pálcát és karabélyt tört el a hátukon, végül fegyveres kézzel rátámadtak, s ha nincs néhány dragonyos vele, rossz vége lett volna.

105 A kuruc tábornokok személye — politikai magatartása, katonai képzettsége, rátermettségük vagy annak hiánya a vezetésre — csak egyik oka volt 101