Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

az apácák tudta és engedélye nélkül fogott bírák ítélkezése alá bocsátotta az ügyet Az apácák azonban IV. Béla király privilégiumiára hivatkozva tiltakoztak ez ellen, amely szerint az őket érintő perekben nem más, mint a királyi presentia jogosult ítélkezni.

170 Jelentések ítélet-végrehajtásról (litterae super iudiciorum exactione): már utaltunk röviden arra, hogy a bírósági ítéletek végrehajtásánál való tanúskodás hálátlan feladata is a hiteleshelyekre hárult.

171 1404-ben a szekszárdi konvent beszámol arról, hogy Jánosi Mihály részére a hatalniaskodásiban elmarasztalt Töttös birtokait nem tudta lefoglalni, mert azokat Ábeli László fia Jakab számára Szécsényi Frank országbíró ítélete alapján már korábban lefoglalták, így csak Vesszős Bathyán-i, Kompolthfalwa-i, Malafalwa-i és Jánosi-i birtokrészeire tudták kezüket rátenni.

172 1414-ben Keménfalva-i Mihály és Lukács javainak megbecsülésére küldte ki Garai Miklós nádor a konventet. Őket ugyanis marj korábban összes birtokaik elvesztésére ítélték; ekkor is a szekszárdi konvent intézte az ügyet,

173 de a királyi kegyelem ezt az ítéletet 100 márka főváltságra mérsékelte. A sértett Bátmonostori Lászlónak 1 márkát és 3 új forintot kellett volna adniuk. Az alpereseik fizetés helyett birtokaikat ajánlották fel váltságként, azonban Bátmonostori ügyvédje ezt a megoldást nem volt hajlandó elfogadni.

174 3. Oklevélátírások (transsumptiones) Az eredeti oklevelek a gyakori pereskedések következtében fokozott mértékben voltak kitéve az utazás és elhasználódás veszélyeinek. Az eredeti megóvására szolgáltak a hiteleshelyek stb. által kiállított hiteles másolatok, az átírt oklevelek, amelyeket a bíróságok is elfogadtak bizonyítékként. Oklevélátírásokra gyakran volt szükség birtokfelosztásóknál, hiszen nem juthatott minden örökösnek az eredeti darabokból, s így főleg a nők többnyire kénytelenek voltak megelégedni a transsumptumokkal.

175 1468-ban István, a székesfehérvári keresztesek preoeptora bemutatta a szekszárdi konvent előtt Guthi Országh Mihály nádor Tolnaváron 1466-ban kiadott oklevelét, és kérte, hogy azt „jogaik nagyobb biztosítására" (ad uberiorem juris eorundem cautélam) írja át.

176 Némi eltérést leszámítva ugyanezt a formulát használja a szekszárdi konvent 1478-as kiadványában is.

177 Átírásokat elsősorban saját kiadványairól készített a szekszárdi konvent,

178 néha már az eredeti kiadását követő hónapokban.

179 Ezeket vagy a felek hozták magukkal, vagy a konvent levéltárában őrzött fogalmazványokból keresték elő kérésükre vagy királyi parancsra (mandátum transsumptorium).

1

*

0 Természetesen más oklevólkiboesátók oklevelei is átírásra kerültek: 1356-ban Tolna megye,

181 1426-ban a pécsváradi konvent,

182 1478-ban a zalai konvent kiadványai.

184 Moys nádor és rokonai 1272-es adoimánylevelét 1425-ben írta át a szekszárdi konvent.

185 Bevallásokat és jelentéseket egyaránt átírtak, mégpedig általában függőpecsétes oklevél formájában. 1386-ban a szekszárdi konvent privilégiumot

186 és egyszerű fassionálist is kiállít az egyik ügyletről. Az egyszerűbb kiállítású oklevél végén azonban megjegyzi, hogy abban az esetben, ha egy éven belül azt felmutatják, privilégiálisi formában is kibocsátja.

187 A bemutatott oklevelek átírását tüzetes vizsgálat előzte meg, amely a pecséttől a papír minőségéig és a belső jegyekig terjedt. A szekszárdi konvent kiadványaiban ilyen vizsgálat leírása nem maradt fenn, mert általában csak hamisítás megállapításakor részletezik ezt. Hamis szekszárdi oklevél nem ismeretes annak ellenére, hogy Gergely szekszárdi őrszerzetesről más források azt 25