Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9
A fentiekben már említettük, hogy a szekszárdi konvent előtt már a XIII. század második felében is folytak eskütéteiek. 157 A XI V. század első felében számuk jelentősen megnő, azonban .ekkor mé § csak közvetve, valamelyik országos méltóság okleveléből szerzünk ezekről tudomást. Lampért országbíró egyik 1321-es oklevelének hátán jegyezte fel a korabeli kéz, hogy Bugár István a szekszárdi konvent előtt köteles esküt tenni ötvened magával Onor-i Mortunus fia Domonkos ellen. 158 Tamás alnádor 1325-ös 159 es Pál országbíró 1342-es 160 oklevelei is a szekszárdi konvent ilyen irányú m űködesere szolgáltatnak bizonyítókot. A század végétől kezdve azután már a szekszárdi konvent megmaradt kiadványai között is feltűnnek a vagy részben, va gy tel J es egészében eskütételt rögzítő jelentések (néha fassiók is). 161 Az eskütótelekről szóló fassiók, amelye tulajdonképpen az első nagy csoportba tartoznának, dej az egység kedvóért £** tárgyaljuk őket, általában az eskü dolgában létrejött megegyezéseket tartalm aza ák. 1465-ben pl. a bátai apát és Nichky Benedek ügyvédjei között megállapodás szükségtelenné tette, hogy az apát ötvened magával megesküdjön. 162 Iwáf^^-i Mátyás 1477-ben arról tesz bevallást, hogy Gersei Pető Jánosnak ellene 50-ed magával kellett volna esküdnie, de ezt az esküt magára Gersei Petőre mérsékelték. Főpapok előjogai közé tartozott, hogy W á * főpapi székükben tehettek esküt saját ártatlanságukról. Ilyenkor a konvent testimoniuma királyi ember nélkül szállt ki hozzá, s visszatérte után tett jelentésiét foglalta a szekszárdi konvent írásba. Amikor Bálint pécsi püspök és Báitmonostori Töttös László között fogott bírák előtt a mái< korábban említett P er í#. Imre arehidiakonus, a püspök ügyvédje urát mind nyolc hatalmask fásban ártatlannak mondta. A bírák úgy ítéltek, hogy Bálint nyolcszor tegyen esíküt a szekszárdi konvent embere előtt, és úgy tisztázza magát a vád alól. 164 A teljesség kedvéért, vázlatosan szolul* azokról a jelentósfajtákról, amelyek a perfolyam vagy birtokjog szempontja^ 011 időszakos jelentőséggel rendelkeztek, és a szekszárdi konvent kiadványai között is kisebb számban maradtak fenn. Halasztó levelek (litterae prorogatoriae) •' a felek nevén és a határnap megjelölésén kívül alig tartalmaznak érdemlegeset- Néha megjelölik a halasztás okát is, amelynek kapcsolatai lehetnek országos jelentőségű eseményeikkel. így pl. 1396-ban (a nikápolyi csata évében) Garai M^lós horvát és szlavón bán kérésére a szekszárdi konvent elhalasztott egy I^Aáa-jáwást, mert Töttös László hadba vonult a török ellen. 185 Ugyanezen okból- ka P haladékot 1415-ben is. 166 Intő levelek (litterae admonitoriae): az intés, amely valamilyen kötelezettség elhanyagolása miatt válhatott szükségedé, irányulhatott birtok visszaadására, oklevelek kiszolgáltatására stb. 167 Fellebbező levelek (litterae apellatoriae)Eltiltó levelek (litterae inhibitoriae): M lklós nádornak jelenti a szék-, szárdi konvent 1346-han, hogy kérésiére eltiltotta Vdvoryban Vdvory-i Péter fia Jánost bizonyos birtokrészek eladásától, Töttös mestert és Pamáz-i Benedeket pedig azok elfoglalásától és benépesítésétől. Benedeket és Töttöst megidézték a nádor elé. 169 1364-ben fogott bírák ítélkezését á^ ltott a le a szekszárdi konvent embere Benthenthen, és Lajos király szavával elt^otta őket ítélkezéstől, a bácsi káptalant pedig az ítélet írásibafoglalásától. MiklA s szerzetes, a nyúlszigeti apácák procurátora ugyanis a Benthenth-i Miklós fia János és fiai ellen vitt perben 24
