Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó működése 1526-ig* I. Bevezetés „M^el a történt dolgok emlékezete a feledékenység hamujába szokott temetkezni, az emberi nem azt a szép szokást vette fel, hogy ami a múló időben végbemegy, azt az írás tanúságával rögzíti" — hirdeti a szekszárdi konvent egyik, 1299-es oklevelében.

1 Ez a megállapítás számunkra már közhelyként hangzik, azonban a középkor emberének hosszú utat kellett megtennie addig, amíg ennek felismeréséig eljutott. A XI—

XII. században még Európa-szerte zömmel szóban intézték az ügyeket, és rendkívül kevés oklevél keletkezett.

2 Magyarországon a szóbeliség az un. poroszlók működéséhez kapcsolódott. A poroszlók egy személyben voltak a jogügyletek közhitelű tanúi és a bíróságok segédszemélyei. Az ügyeket emlékezetűikben őrizték meg. Ez a rendszer jól beválhatott mindaddig, amíg kevés ügyben kellett eljárniuk, de a XIII. század elejétől a megszaporodott feladatokat már nem tudták megfelelően teljesíteni. Ezen a törvényhozás úgy próbált segíteni, hogy tevékenységi körüket korlátozta, és tanúskodásukat csak az egyházi testületek tekintélyével kiadott oklevelek bizonysága mellett fogadták el.

3 A magyar írásbeliség első emlékeit majdnem kizárólag egyháziak írták és fogalmazták nemcsak a kolostarokban, hanem a királyi udvarban is. Az egyház, mint a kor uralkodó vallásos világnézetének képviselője, s( mint egyik legnagyobb birtokos, hatalmas tekintélynek örvendett. Teljes egészében kezében tartotta az iskoláztatást is. Amikor a gazdasági és társadalmi fejlődés egyre nagyobb feladatokat rótt az írásbeliségre, és ennek következtében a poroszlói intézmény tekintélye aláhanyatiott, a figyelem természetszerűleg irányult az igények kielégítésére egyedül képes egyházi testületekre. Kezdetben csak a világi papok, a kanonokok testületei, a székes- és társaskáptalanok adtak ki világi bíróságok előtt érvényesnek elismert okleveleket. A XIII. század közepe táján á szerzetesi testületek, a konventek is kezdenek ily feladatkörben tevékenykedni. Ezek együttesen alkotják a fokozatosan kialakuló' hiteleshelyi szervezetet.

4 „Hiteles helyeknek nevezik nálunk — Szentpétery Imre megfogalmazása szerint — (szűkebb értelemben) azokat az egyházi testületeket (káptalanokat és konventeket), amelyek a XIII. sz. első fele óta a felek kérésére vagy hatósági megbízás alapján állítottak ki (rendszerint maguk nevében szóló) közhitelű okleveleket."

5 * Itt szeretnék köszönetet mondani dr. Kumorovitz L. Bernátnak és dr. Mezey Lászlónak, akik előadásaikkal figyelmemet erre a témára irányították, és munkámban hasznos útbaigazításaikkal mindvégig támogattok. 9