Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Fehér István: Politikai küzdelmek Tolna megyében az első világháború végén • 191

A reakció belső fő erejét a Nyilaskeresztes Párt és a Volksbundszervezetek képezték. Ez a két szervezet, különösen a Volksbund az utolsó órákig jelentős erőt képviselt, s a dél-dunántúli reakció tömegbázisát alkotta. A reakció erős bástyája volt a Magyar Élet Pártjának több, mint 15 000 tagja (Baranyában 8000 tagja volt), valamint a földbirtokait féltő, kommunistaellenes klérus, kivéve néhány haladó papot, akik aktívan részt vettek németellenes küzdelmekben. A reakcióhoz tartozott a Dél-Dunántúl szűki rétegét kitevő földbirtokos és tőkés osztály. A Nyilaskeresztes Párt tagjait elsősorban a lumpenproletárok sorából, a büntetett előéletű egyének, valamint a középrétegek soraiból válogatás nélkül toborozta. Tagjai között munkásokat és néhány bányászt is lehetett találni. A párt taglétszáma azonban a nyilas uralom végóráira — 1944. november végére — sem érte el a 6000 főt.

12 A Magyar Élet Pártjának Dél-Dunántúlon mintegy 18—20 000 tagja volt,

1= elsősorban a tájegység vezető rétegei, módosabb gazdák, kereskedők, tőkések, földbirtokosak, önáiló iparosok és kis számban munkások adták a párt tagjait. A Magyar Megújulás Pártjának (Imrédy-párt) 1944. júliusában Baranyában 2300 tagja volt, elsősorban a középrétegekből, iparosokból és gazdálkodókból.

14 A Magyar Nemzeti Szocialista Párt (Pálffy— Baki-féle csoport) 1944. májusában bontott zászlót Dél-Dunántúlon, tagjainak száma jelentéktelen volt. Az Erdélyi Párt és a Keresztény Párt Dél-Dunántúlon nem működött. E jobboldali és szélsőjobboldali pártok a legális lehetőségekkel élve komoly hatást gyakoroltak Dél-Dunántúl szellemi, politikai életére. Igaz, hogy e pártok között ellentétek, időnként komoly csatározások is voltak, azonban nép- és haladásellenességükben egy húron pendültek. E pártok aktivitása különösen 1944. március 19-e után, hazánk német megszáUása következtében növekedett. 2. Politikai küzdelmek a fasiszta és az antifasiszta erők között. A második világháború alatti politikai küzdelmek egyik jellemző vonását a mecsekvidéki bányamunkásság forradalmi, hazafias magatartása adta nemcsak a bányavidéken, hanem azokban a falvakban is, ahonnan a bányákba jártak dolgozni. A bányamunkásság a második világháború alatt is hű maradt haladó hagyományaihoz. Az ellenállási gondolat, majd később az ellenállási mozgalom fő zászlóvivői a Szociáldemokrata Pártban tevékenykedő kommunisták voltak. Különösen a sztálingrádi fordulat és Olaszország kapitulációja után indult meg a háborúelleni propaganda. 1943 nyarán fokozódott a Szociáldemokrata Párt szervező és agitációs munkája, a bányamunkások között bizakodóvá vált a hangulat, hogy Németország elveszti a háborút. Ezt a véleményüket nyilvános üléseken is megtárgyalták, amikor 1943 nyarán Meszestelepen, Pécsújhegyen, Mecsekszabolcson, Somogybányatelepen, Vasason, Hosszúhetényben és Nagymányokon sorra megalakultak a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének helyi csoportjai.

15 E csoportok megalakulásáról szóló rendőri jelentések arról számolnak be, hogy mindenütt a szélsőséges elemek a hangadók, s a vezetőségnek tagjai a Szociáldemokrata Pártból kerülnek ki, akik a politikai szempontból megbízhatatlanok nyilvántartásában szerepelnek szélsőséges magatartásuk miatt.

16 1943. folyamán erősödött a frontellenes propaganda, amely a Kommunista Párt — 201