Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Szilágyi Mihály: Tolna megye kereskedelme a török kiűzésétől 1848-ig • 61

A 15. pontban kimondja, ha „a vendégjogadós ezen árszabás szerint ugyan, de szántszándékkal való rossz főztet, vagy a szokás szerint adatott portióknál sokkal kisebbel akarna szolgálni, a 12 forint büntetést el nem kerülheti". Néhány év múlva, 1817-ben figyelmeztetik a mészárosokat a jó és elegendő hús vágására. Szűk mérés esetén 24 pálcaütés vár rájuk, akárcsak a szappanosokra, ha nem tartják be a vármegye által kiadott limitációt.

44 Miközben a vármegye a fogyasztók védelmében hozta meg rendeleteit, addig egyes „tanulékony" kereskedők, főként a házalók az ellátás javítása ürügyén, „a fogyasztók érdekében" az adózás alól kibújva olyan városokat kerestek fel árujukkal, amelyekben a helyi kereskedők árusítottak. Amikor a kereskedelem még áruhiánnyal küzdött, a hatóságok szemethunytak a más városból érkező vándorkereskedők tevékenységének, de az áruellátás javulása idején a helybeli, bolttal rendelkező, adófizető kereskedők nyomására kitiltotta őket. Ez a sors várt a Bonyhádról Bátaszékre járó kereskedőkre is 1816-ban, amiért aztán panaszt, emeltek a vármegyénél.

45 A lakosságra, a „Publikumra" apellálva esedeznek, amikor azt írják, hogy „Több esztendők előtt a bonyhádi kereskedőknek közönségesen a Méltóságos Báttaszéki Uradalom által meg volt tiltva Báttaszék Mező Városban a Portékáknak Házrul házra való árulása, mely rész szerint a Publikumnak, rész szerint pedig a kereskedő Bonyhádiaknak kárára volt. Most pedig mink alulírottak egy hét előtt Báttaszéken lévén, az Uradalmi Fiscalis Ur által újra megtiltatott, hogy egy Bonyhádi kereskedőnek semmiféle portékát árulni szabad ne légyen". Nos a vármegye helyzetjelentést kért a bátaszéki uradalmi fiskálistól, aki leírja, hogy az utóbbi időben az un. „bonyhádiak" bátaszéki kereskedőkké váltak, ugyanis heti 3 alkalommal is megjelennek, házalnak, sőt egyik-másik háznál nagyobb mennyiségű árut helyeznek el, amely egy-egy valóságos boltnak is megfelel. E betolakodók megkárosítják a helyi kereskedőket, akik e miatt nem tudják a bérletet és egyéb közterhet fizetni. A paksi kereskedők sem maradtak lei leleményességben a bonyhádiak mögött. Egy 1812-ből származó levéltári anyagban az áll, hogy a paksi kereskedők egy csoportja vasár- és ünnepnap délután is helyesnek tartaná a bolti nyitva tartást.

46 Azt kérik, hogy boltjuknak legalább „fele ajtaját kinyithassék" és szép csöndben kiszolgálják a mezei munkásokat a következő hétre szolgáló élelmiszerekből. Mezőgazdasági termékforgalom és a limitált árak. 1814-ben süllyednek a gabonaárak, mivel megszűnt a kontinentális zárlat. Tíz év múlva már csak 100 garas körül ingadozik a búza ára. A harmincas években viszont megyénkben gyapjúkonjuktúra áll be, amely a jobbágy kezén lévő juhiétszámban is kifejezésre jut. Juhtenyésztő társulatok alakulnak, s évente egyszer Székesfehérváron, Simontornyán és Dombóváron tanácskoznak. A gyapjúértékesítés központja Székesfehérvár, s a „fehérvári gyapjú" néven szereplő áru kifogástalan minősége révén jó hírnévre tesz szert. Megyénk gazdasági életében a dohánytermesztés és a dohánykereskedelem is jelentős szerepet játszik. Már a századfordulóról is vannak feljegyzéseink arról, hogy vidékünkön sok és jó dohányt termesztettek. Kitaibel Pál

47 74