Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Szilágyi Mihály: Tolna megye kereskedelme a török kiűzésétől 1848-ig • 61

Az idevonatkozó levéltári anyag a dunaföldvári főszolgabíró szószegésére is alapos gyanút szolgáltat. Paprika Ábrahám kereskedő siránkozva esedezik a vármegyénél árusítási engedélyért, mivel „se ide se tova nem mehetek már a Duna-partról... a főszolgabíró a hely pénzt s aranyat megvette, és minden sót árulni engedett, máskép ha nem engedte volna, a helypénzt is meg nem vette volna, nem mertem volna árulni sómat." Két évszázad távlatából már nem tudjuk elbírálni, hogy a főszolgabíró eljárása, a helypénz bevasalása ellenére is visszavont engedély, mennyire volt törvényes. A céhrendszer kialakulása. Az 1722-ben meginduló állami és magántelepítés során a kézműveseken kívül parasztok is jöttek a németországi Fulda területéről a Mercy gróf által telepített falvakba. Hőgyész földesura (Mercy) a birtokain átvándorló német mesterembereket hajdúival összefogatta és Hőgyészen letelepítette, ezzel jelentős ipari gócponttá tette. Mint ahogy a görög kereskedők, úgy az idegen — főleg német — telepesek is kedvezőbb helyzetbe kerültek az itt élő magyarokkal szemben. Hat éven át állami és földesúri adómentességben részesültek. Ez a körülmény feltétlenül javította megyénk közgazdasági helyzetét még akkor is, ha II. Józsefnek a svábság betelepítésére vonatkozó kijelentése túlzó is: „A külföldi svábság betelepítése országos érdek azért is, hogy a magyart gazdálkodni tanítsa." Megyénkbe a legkülönbözőbb helyekről jöttek a telepesek. Hadnagy Albert kimutatta, hogy pl. Ozorára kilenc megyéből érkeztek s népesítették be a falut.

16 A XVIII. század a Tolna megyei céhek erőteljes fejlődésének időszaka. Szekszárdon csak az 1720-ik évre keltezve találjuk az első céh alapító okmányt, de ez korántsem jelenti azt, hogy a céhek élete ekkor kezdődik. A török dúlás a megye levéltári anyagát, köztük a céhekre vonatkozó iratokat is nagyrészt megsemmisítette, s így a céhek létét csak feltételezzük, de okmányokkal bizonyítani nem tudjuk. Közel két évszázadon keresztül a lakosság áruellátásában és a szolgáltatásban jelentős szerep jut a céheknek. Műhelyükben és a vásárokon sokrétű, választékos árukészletükkel erős versenytársként jelentkeztek a vándorkereskedőkkel és a betelepedett boltosokkal szemben. Szekszárdon 1720-ban a takácsés szabó-céh, 1723-ban a pintér-, 1726-ban a varga-, 1748-ban a molnár-, 1749ben a szücs-céh alakul meg. Tamásiban 1721-ben szerveződik a szabó-céh. Eleinte a főbírói hozzájárulások csak nagy általánosságban rögzítik a céhek kötelmét, így pl. Takács Ádám szekszárdi főbíró arra szorítkozik, hogy a céhek tevékenysége „a lakosság érdekeit ne sértse".

17 Mint látni fogjuk, a közigazgatás és a céhek között később elszaporodtak a levélváltások, egy sor vitás kérdést konkretizálni kellett. A céhek ügye a vármegye, a mezővárosok és a földesurak hatáskörébe tartozott, ha panaszügy felkerült a Helytartó Tanácshoz, akkor azt a vármegyéhez továbbították kivizsgálás és intézkedés megtétele végett. Idővel fejlődött a céhek munkamegosztása, egyre inkább specializálták iparukat. Talán a legszakosítottabb céhek Dunaföldváron fejlődtek ki, ahol pl. a szabó-céh magyar-német és szűrszabó céhekre tagozódott. Igen élénk volt 5 Tanulmányok Tolna megye történetéből. 65