Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

szerémáé és a modrusié 133 és fél, a zárai érsekségé 400, spalatóié 400 és a raguzaié 200 stb. 229. Hiteleshelyi működésével érintőleg foglalkozik: Sörös, PRT. XH/B. 17. 1. 230. A kalocsai és bácsi káptalan hiteleshelyi működése még nincs feldolgozva. 231. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak koráiban. I—

III. Budapest, 1890^1897. (továbbiakban: Csánki) III. 397. 1. 232. Az összeállításunkban szereplő helységeket Csánki idézetig művének segítségével azonosítottuk: Bács, Bodrog, Baranya és Somogy megyék anyagai a II. kötetben található. 233. A premontrei kanondkrendhez tartozó hiteleshelyek 'kiadványaiban a tisztségviselők nevének feltüntetése nem volt szokásban. Lásd: Kumorovitz, 1928. 15. 1.: Mezey i. m. 77. 1. 234. A lelesEi hiteleshely személyzetének névjegyzéke: Kumorovitz L. Bernát: A leleszi prépostság tagjai és hiteleshelyi személyzete. Emlékkönyv Szent Norbert halálának 800 éves jubileumára. Gödöllő, 1934. (Különlenyomatban is — továbbiakban: Kumorovitz, 1934.); Sörös Pongrác vázlatosan összeállította az általa isimert pécsváradi (PRT. XII/B. 39—41. 1.), a kolozsmonosltori (Uo. 93. 1.), a gararnszentbeneddki (Uo. 118—119. 1.), szentjobbi (Uo. 149^ 1.), somiogyvári (Uo. 165—166. 1.) és a kapornaki (Uo. 275., 276., 277., 279. 1.) rendtagok névjegyzékét. Szekszárdi névjegyzékében (Uo. 61—62. 1.) helyenként ponifattanságok fordulnak elő. 235. Hazai Okmánytár. Kiadták Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezső, Győr—Budapest, 1863—1891. (továbbiakban: Hazai) IV. 156—168. 1. 236. Urkundeníbuch zur Gesehichite dier Deutischen in Siébenbürgen. Kiadták: Franz Zimmermann, Carl Werner és Georg Müller III. k. (Hermannstadt, 1902.) 472— 475. 1. 237. A Madó a pécsváradi konvent kaküMötitijének írja, azonban ez valószínűleg elírás, mert a mandátumot a szekszárdi konventhez címezték (ezt a kiadás szinltén pécsváradiként regesztázta). 238. Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevéléi I—

II. Budapest, 1931—1938. (továbbiakban: Lukcsics) I. 578. szám. 239. Koller, Josephus: História episcopatus Quinqueecclesiarurn. I—

VII. Pozsony, 1782—1812. (továbbiakban: Koller) IV. 463. 1. 240. Mezey i. m. 79. 1.; Ugyanitt meigállapítja, hogy a premontrei rendi hiteleshelyek okleveleinek intitulatáóját „a prépost és konventje együttes ég állandó említése jellemzi"; Kumorovitz, 1928. 15. 1. 241. Ilyen megbizatásokra lásd: Lukcsics i. m. I. 995. szám (1428.), II. 738. szám (1441.) stib.; Fraknói 14—15., 18. 1. 242. Zsigmond apát neve szerepel azon az oklevélen, amellyel az ország rendjei Buda várát Hunyadi János kormányzónak átadták 1447-ben (Fraknói 26. 1.). 243. Pl. OL Dl. 40 435. (ÁUO. V. 197. 1.) 1298. OL Dl. 1557. 1299.; OL Dl. 86 922. 1313.; Jelentésiben: OL Dl. 47 827. 1290—1301. te.: „Excellenfesimo dominó suo Andree dei grácia ilílus'trissinio regi Hungarie Abbas et Conventus Ecclesie Saxardienisiis". 244. OL Dl. 76 210.; utána ez az általános OL Dl. 1842. 1314. és Uo. 58 446. 1315. stb. 245. Pl. OL Dl. 30 522. 1525.: „Nos Johannes Abbas et Convénttlus Monasteriii Saxardiensíis". 246. Lásd: 12—14. I. 247.1342-ben Videgrádon tartott rendi káptalan egyik oklevelére Benedeki szekszárdi apát is ráfüggesztette magánpecsétjét. Rajza: Fraknói 18. 1.; Zichy X. 169. 1. 1461. júl. 8. Zsigmond szekszárdi apát levele Töttös

1 Lászlóhoz. A pecsételkülönítés nagy fontosságára utal Mezey (i. m. 76. !,), amikor a ciszterciek távolmlaradá-