Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

ifj. Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig • 9

ged következtetni, hogy a konvent oklevóladó működése már a XIV. század elején szükségessé és rentábilissá tette alkalmazását. A pusztulás ellenére megállapíthatjuk (névjegyzékünk dátumai is alátámasztják ezt), hogy a XIV. század 80-as éveiben egyre több oklevél készül a szekszárdi kancelláriában. A megszaporodott] munka ellátására bővíteni kellett az iroda kereteit, amelynek jeleként 1397-ben már aljegyzőt (subnótárius) — Tamás litterátus — is kénytelen tartani a konvent. Bár közvetlen szekszárdi adatokat nem idézhetünk, más konventek gyakorlatából tudjuk, hogy a' jegyző szerepe általában nem az oklevelek írása, hanem a fasjsiók adatainak lejegyzése és a lényegi részek megfogalmazása volt. A kiadványokat azután scribák írták meg, akiknek emlékét a szekszárdi oklevelekben munkájuk eredményén kívül egyetlen adat sem őrizte meg. * A hiteleshelyi működést folytató testületeknél a saját birtok — és más iratokat tartalmazó levéltár mellett kialakult egy, a hitelesibelyi tevékenység szolgálatában álló ún. „országos levéltár".

276 Ezeket egymástól külön őrizték. Említettük, hogy a szekszárdi konvent levéltára (saját és országos egyaránt) elpusztult, s így csak közvetve és nagyon ritkán találunk rá utalásokat. Ebben az országos levéltárban nyertek elhelyezést a kiadványok fogalmazványai. Ezekből a fogalmazványokból írta át a szekszárdi konvent királyi mandátumra 1400. júl. 20-án kelt

277 oklevelét. A családi levéltárakat gyakran érték támadások, és a hatalmaskodók előszeretettel pusztították a féltett okleveleket. Azok a birtokosok, akik házaiknál nem tudtak irományaik védelméről gondoskodni, letétbe helyezték azokat a hiteleshelyek levéltáraiban (depositio litterarum).

Z7S 1366-ban arról értesülünk, hogy a néhai Nagy Simon és Zachud, valamint ezek fiainak összes, Zebegény monostor és Farkasd falu birtokjogára vonatkozó oklevelei a szekszárdi kolostor sekrestyéjében voltak elhelyezve. Járdán szekszárdi apát azonban, amikor pécsváradi apátnak választották meg, mindezeket átadta a tulajdonosok akarata ellenére rokonának, Miklós fia Bozóknak.

279 Bár több adat nem áll rendelkezésünkre, nyilvánvalónak tartjuk, hogy más családok is éltek ezzel a lehetőséggel. 44