Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

elöljáróságok ilyen igazolást csak a legnagyobb körültekintés után adjanak ki.

240 A nagyközönség előtt sem lehet elhallgatni a tömegméretű szökések tényét. Újságban hívják fal a figyelmet, hogy mindenki kellő igazolással ellátva keljen útra, mert aki magát nem tudja igazolni, rendkívüli sorozás elé kerül.

241 A levélcenzúra megállapítja, hogy a hátországból érkező levelekben szökésre csábítanak az itthoniak, egyes alakulatoknál igen nagy a békevágy, vagyis a katonák kedvetlenül mennek a frontra.

242 Hadseregellenes röpiratokat osztogatnak, sőt 1918. májusában az újság is hírt ad arról, hogy egy katona szakaszvezetőjét bosszúból hasbalőtte.

243 1917—1918-ban a zendülések, katonai lázadások egymást követték.

244 Wekerle miniszterelnök a felelősséget báró Szurmay honvédelmi miniszterre hárította. Hozzáintézett levelében megállapítja, hogy a tisztek nem törődnek a legénységgel, nem ismerik azok gondjait, zendülések alkalmával elillannak és a fegyvertárakat nem tartják felügyelet alatt.

245 A főispán is bizalmasan intézkedik e tárgyban és utasítja a szolgabírákat, hogy szükség esetén erőteljesen lépjenek fel.

246 A minisztériumban nem ismerik fel a helyzet komolyságát és tehetetlenek, mert a pécsi állomásparancsnok kéri, hogy a helyőrséget erősítsék meg, ezt a H. M. előadója elutasítja.

247 A hadseregben uralkodó állapotok kihatnak az ország belsejére is. Szökött katona templomot rabol,

248 csendőrök tűzharcot vívnak szökött katonákkal,

249 egy napon betörésekről, útonállásokról és postarablásról ad hírt az újság.

250 A harctéri szolgálat elől menekülő, szökésben lévő katonák rabolnak azért, hogy élelemhez jussanak. A hadvezetés 1917-ben „kegyes" akciókkal igyekszik a katonák kedvében járni: Károly király megszünteti a kikötést,

251 a tiszti kitüntetésre a császári korona mellé odateszik a királyét is,

262 a „honvéd" szó németül is honvéd,

253 a kaposvári 44. gyalogezred pótzászlóalját Reichenbergbe áthelyezik, itt sok tolnai szolgál. A polgári hatóságok mindent megtesznek, hogy a csapatot visszahelyezzék és legalább az ott szolgálók hozzátartozóik közelében legyenek, de 1917-ben még nem teljesítik, már 1918-ban eleget tesznek a kérésnek.

254 A magyar himnusznak ugyanolyan tiszteletadást rendelnek el, mint az osztrákokénak, de mindezek az intézkedések nem sokat segítenek. 1918-ban már azt ajánlják a felső katonai hatóságok, hogy a legénység hangulatát a tisztiszolgákon keresztül figyeljék meg.

255 A sok aggasztó jelenséget a felső körök nem értékelték helyesen, mert ha helyesen értékelték volna 1918. nyarán nem vadászgatott volna Szurmay hanvédelmi miniszter napokon keresztül Szekszárd mellett a keselyűsi erdőben.

256 A hadsereg ellátási problémái is erősen befolyásolták a katonák hangulatát. 1917. őszén a Tolna megyei Simontornya vasútállomáson egy átutazó cseh katonákból álló alakulat tagjai feltörtek és kifosztottak egy cukros vagont. A fellépő csendőrt csaknem megverték. A szállítmány parancsnoka az alakulat hadrendi számát nem volt hajlandó közölni és ezt a főszolgabíró távirati megkeresésére a bécsi Központi Szállításvezetőség sem közölte. Ennek az incidensnek már kétségtelenül egyik rugója a nemzetiségi kérdés exponál tsága volt. A kerület képviselője, Sztankovánszky Imre meginterpellálta ez ügyben a képviselő házban Szurmay bárót, aki sajnálkozását fejezte ki az eset miatt, de közölte, hogy az öt héttel azelőtti eseményt már aligha lehet kideríteni.

257 Az egyik főszolgabíró jelenti, hogy a polgári lakosság mellett a katonaság is megjelent a krumpliföldeken és a mezőőrökkel szemben tömegesen és erőszakosan lépnek fel.

258 A cenzúra dolgát megnehezítették ezek a nyilvánosságra nem igen kedvező benyomást keltő események. A helyi sajtó az országos eseményeket 170