Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

hordóban is találtak gabonát.

178 A nagy szigorúsággal lefolytatott rekvirálás nem hozza meg a várt mennyiséget.

179 Végeredményben a 2. és 9. gyalogezred katonáinak részvételével az eljárás 40—50 vagon terményt eredményezett.

180 A háborús katonai és polgári szükségletet a kormány másképp nem tudta fedezni, mint csökkentette a kisember kenyerét, a leszállított fejadag címén elvette napi szükségletét. Központi rendelkezések alapján hiába hangoztatták az újságok, hogy a karhatalommal végzett rekvirálásnak nem a kisemberek zaklatása, hanem a spekulánsok leleplezése a célja,

181 mégis az utolsó ilyen fejtegetésnél az újságíró tolla tilosba téved és a cenzúra kezenyoma három fehér foltot is hagy a cikkben.

182 Beigazolódott a dombóvári főszolgabíró korábban hivatkozott jelentésében kifejezett aggodalma a pótrekvirálások tömeghangulatát illetően. Rajta kívül más is észrevette és felhívta a kormány figyelmét, hogy a lakosság hangulatát végsőkig próbára, teszik: A „Közlöny" ismerteti Návai Lajos titkos tanácsos, csanádi miniszteri megbízott jelentését, melyet a közellátási miniszternek küldött: „Minthogy a ránk háramló kötelességnek mindenben megfeleltünk, az újabb katonai rekvirálás nemcsak feleslegesnek, de egyenesen vexatoriusnak (zaklatónak) kell jelentenem és a vármegye közönsége szükségképpen és indokoltan a legnagyobb izgalomm,al és elkeseredéssel néz a katonai karhatálom újabb kirendelése elé. Egyéni reputációmmal (tekintélyemmel) jótállva a rendeletek végrehajtásáért, kérem a katonai kirendeltség sürgős visszahívását."

193 A közellátási problémák 1917. tavaszára aggasztókká váltak. „Jelentem, hogy a közigazgatás területén különösen a háborúval kapcsolatban a lakosság élelmezésének kérdésében nehézség merült fel annyiban, hogy a munkásnép részére megszabott lisztmennyiség már jelentős részben kifogyott, s hatósági lisztellátásra szorultak, ami később még fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni."

1

^ A szekszárdi főszolgabíró így vázolja a helyzetet, míg a kormány másképp fogja fel ezt a kérdést: „A napi adagok be nem tartása kihágást képez és az illetők nemcsak pénzbüntetéssel, hanem elzárással is sújthatok"

1

*

5 A helyzet jellemzésére az ezer közül egy konkrét eset: Horváth Lajos tabódi lakos panaszt tesz, hogy kifogyott a lisztje. A község jelenti, hogy a kérelmező apja katonai szolgálatot teljesít, helyette fia vállalt kanászságot, öt testvére van, 15, 13, 12, 9 és 7 évesek. Júniustól augusztusig szerepeltek ugyanis a hatósági lisztellátásra jogosultak jegyzékén, de lisztet a község nem kapott, így az adakozásból összegyűjtött mennyiségből kaptak valamennyit. Most, hogy a legidősebb gyermek munkát vállalt és konvenciót fog kapni, a család majd ellátott lesz.

186 Májusban az újság útján ajánlják, hogy „kenyér helyett babot együnk", mely sós vízben elkészítve, vagy megpirítva főleg gyermekeknek nagyon alkalmas ételként.

137 Bonyhádon úgy látszik ragaszkodtak mégis bab helyett a lisztből készült kenyérhez, mert májusban öt háziasszony bejelenti, hogy a jegyre kapott lisztből sütött kenyér hasmenést és hányást idézett elő. A főszolgabíró a kenyérmintát azonnal elküldi a keszthelyi laboratóriumba, ahonnan sürgetés után augusztus 27-én érkezik meg a szakvélemény. Ebben közlik, hogy a mintát nem tudták megvizsgálni, mert mire odaért megromlott.

188 A Közélelmezési Hivatal elnöke 1917. júniusától Tolna megyét az országos készletből nem látta el és csak július 15-én tudott Batthyány Tivadar, Szekszárd újból megválasztott miniszter-képviselője választóinak némi lisztet szerezni.

189 Az alispán a nyári megyegyűlésen csalódás hangján kijelentette, 165