Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Puskás Attila: A forradalom érése Tolna megyében az első világháború alatt • 139

úgyhogy egyes gazdaságokban a munkát be akarták szüntetni. Kényszerítő helyzetben kénytelenek voltak a gazdaságok a konvenció egy részét már március hónapban kiadni, melynek következménye ismét csak az lesz, hogy június elején a liszt a legtöbb helyen el fog fogyni. A bajon egyedül a fejkvóta emelésével lehetne segíteni, amire egyéb élelmiszer hiányában levő gazdasági cselédnek szüksége is volna." A cikói jegyző is általános elégedetlenségről számol be. A szolgabíró a főispán összefoglaló jelentésében a fentiekről reálisan tájékoztatta.

155 Válaszul a főispán külön rendeletben utasítja a bonyhádi főszolgabírót, közölje az érdekeltekkel, hogy a konvenció megelőlegezése helytelen, ha elfogy a járandóságuk, hatósági ellátásban őket nem fogja részesíteni. A másik rendelet valamennyi főszolgabíróhoz szól: „ ... eddig az elégedetlenség aggasztó méreteket nem öltött, zavargásokra nem vezetett...", a mezőgazdasági munkálatok elvégzésének érdekében kísérjék figyelemmel a munkások hangulatát, hogy a helyzet kiélesedésének elejét lehessen venni.

156 Májusban újabb jelentés érkezett a bonyhádi szolgabíróhoz: a mázai körjegyző jelenti, hogy a váraljai jegyző közellátás átszervezésével kapcsolatos szavait a lakosság félreértette, azok elkeseredését váltottak ki. Olyan hangokat lehetett hallani, ha a megye nem gondoskodik a lisztellátásról, feltörik a malmokat. Ez valóban megtörtént, mert május 28-án a mázai Vadász-Malomba betörtek és onnan lisztet, valamint terményt vittek el. Kéri a jegyző a főszolgabírót, hogy gondoskodjék a kedélyek megnyugtatásáról, mert „az ellátatlanok száma igen nagy és az elkeseredés óriási."

157 A kormányok minden kísérlete meghiúsult, hogy az ország és a hadsereg élelmi cikkekkel való ellátását az eredetileg elképzelt módszerrel biztosítsák. 1917-re már nem maradt más megoldás, mint a legszigorúbb rekvirálással begyűjteni azt, ami még van. Ezzel mindjárt kiderült, hogy eddig miért kerülték el a szigorú terménybegyűjtést. „Ha ott keres a Közélelmezési Hivatal, ahol van termény: a nagybirtoknál, akkor fog is találni és legfeljebb állattenyésztésük sínyli meg, de az embereknek lesz kenyerük. S ha ez a fő, úgy bizony a nagybirtokok szépen nekilendült spekulatív állattenyésztését redukálni kell."

lss Az újságíró éleslátását igazolja az alispáni jelentés is, mely szerint az állatállomány alig kevesebb, mint 1914-ben volt,

159 tehát a növekvő hússzükségletet a nagybirtokok el tudták látni. Nyilvánvaló, hogy a gabonának a hústermeléshez való felhasználásával újabb többlethaszonhoz jutott a nagybirtokos és nagybérlő. Somogy megye példája is alátámasztja ezt a következtetést. Az ottani birtokviszonyok sokkal kiélezettebbek, mint a bevezetőnkben ismertetett tolnai helyzet. A megyénkbeli 208 száz holdon felüli birtokossal ésk bérlővel szemben ott 512 közép- és nagybirtokos, illetve bérlő volt a háború kitörésekor. A rendelkezésükre álló terület a tolnai 286 ezer holddal szemben ennek csaknem háromszorosa, 768 ezer hold.

160 „A Közélelmezési elnök is hajlik a szóra" cím alatt a „Közlöny" 1917. április 1-én a következőkről ad számot: Somogy megyét az első rekvirálás után a Közélelmezési Hivatal újabb 3500 vagon beszállítására kötelezte, ebből a megye 2999 vagont volt képes beszállítani, a Hivatal a hiányzó 1501 vagon gabona beszállítását elrendelte. Az alispán a hivatal elnökét meggyőzni nem tudta, hogy a megye erre képtelen, felkérte tehát a Gazdasági Egyesület vezetőségét, menesszen küldöttséget a Közélelmezési Hivatalba. Kürthy bárótól, az elnöktől azt kérték, hogy ezt a harmadik rendeletét Somogy megye vonatkozásában helyezze hatályon kívül. A báró nyomban kijelentette, hogy Somogy valóban teljesítette hazafias kötelezettségét és min"* 163