Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

lizációra azonban már nem került sor. Az Országos Honvédelmi Bizottmány ugyanis a megye főispánjához október 13-án küldött leiratában a sereg elindítását nem tartotta szükségesnek, miközben „szíves örömmel" vette tudomásul a főispánnak az ozorai fényes diadalról felterjesztett jelentését. „Elismerés és köszönet a főispánnak — szólt a leirat — a nemzetőrség és népfelkelés rendezésében kifejtett buzgó és eredményes tevékenységéért. Elismerés és köszönet Csapó Vilmos őrnagynak és mindazon nemzetőröknek, kiknek közremunkálása által a fényes diadal kivívatott. Juttassa ezt a főispán mielőbb tudtára, mentől nagyobb nyilvánossággal és illő ünnepélyességgel a tolnai derék nemzetöröknek azon megnyugtató nyilvánítás mellett, hogy miután Mayerhoffer, ki ellenállásra találván a Dunán, oly hirtelen vonult vissza, hogy kiindíttatásuk többé nem kívántatik, s így további rendelet vételéig gazdasági gondjaik elintézésének fekhetnek, úgy azonban, hogy a Haza, s a Nemzet honszeretetükre és vitézségükre, ha arra szükség lesz, újból számít." A kötelező katonaállításit azonban a rendelet szerint is folytatni kellett.

120 Az ozorai fegyverletétel után a megyének már csak a dunántúli mozgó nemzetőrség párendorfi táborában és Bácskáiban a verbászi táborban voltak önlkéntes nemzetőrgégi zászlóaljai. Igazolja e megállapításunkat egyrészt Kosztolányi Móricnak, a dunántúli mozgó nemzetőrség parancsnokának, a tolnai 3. számú önkéntes zászlóalj parancsnokához intézett és a megye vezetőségének másolatban megküldött levele, amelyet a Pozsony melletti Kálváriatáji táborból keltezett, 1848. november hó 10. napján. Ebben a levelében Kosztolányi a táborban lábrakapott szökések megakadályozása céljából kérte Tolna megyét is, fogassa el és kísértesse vissza haladéktalanul a táborba a területén felkutatott és elfogott katonaszökevényeket.

121 Állításunk mellett szól másrészit a bácskai táborban levő 6. tolnai önkéntes nemzetőr zászlóalj parancsnokának, Szabó őrnagynak a megye alispánjához október 18-án intézett az a kérése is, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány rendelkezése értelmében a zászlóalj kiegészítése céljaiból 162 egyént mielőbb küldjön a verbászi táborba.

122 Az önkéntes nemzetőri zászlóaljaknak az 1848. év őszén honvéd zászlóaóljakká történt átszervezésével a honvédzászlóaljak száma 12-vel szaporodott.

123 Az átszervezés a legtöbb esetben az alakulatok kérelmére történt, bár tudták, hogy a katonai szolgáilat a részükre most már néni 6, vagy 12 hónapot, hanem 4 esztendőt fog jelenteni. így alakult meg a tolnai nemzetőrökből a 46. honvédzászlóalj.

124 Az átszervezés során valószínűleg a párendorfi, felső-táborban tanyázó tolnai önkéntesek 3. zászlóalja kapta a 46. számot. A zászlóalj 6 századból állott és az átszervezés akként történt, hogy először a meglévő állományból a 19—20 és 21 éveseket rendes honvédekké avatták, ami annyit jelentett, hogy azoknak a váltására már nem kerülhetett sor a háború folyamán. Az első századból 59, a másodikból 62, a harmadikból 107, a negyedikből 34, az ötödikből 58 és a hatodikból 49, összesen tehát 369 ilyen korú nemzetőrt minősítették át honvéddé. Visszamaradt az idősebb korosz;tályból önként 294 egyén, így a zászlóalj mielőbbi kiegészítésre szorult.

125 Ugyanilyen módon szervezték át a bácskai, alsó táborban lévő 6. nemzetőr zászlóaljat is. Ennél a mutatkozó hiány kiegészítésére kérte a parancsnok a 162 főnyi pótlást a megyétől. Csapó Vilmos a kívánt létszámú csapatot október 27-én indította útba Szekszárdról Szépligeti János megyebeli nemzetőrségi főhadnagy vezetésével.

126 Szekszárd székheüilyal közben megalakult az első tolnai rendes hon127