Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

csinált. Végeredményben Roth nem tudott Jellasics seregével egyesülni és ebben Perczel Mór mellett Görgeynek és Csapónak is nagy része volt. Szinte érthetetlen és megmagyarázhatatlan az a tény, hogy bár Jellasics már Székesfehérváron is túljutott, a magyar táborban még mindig nem volt egységes katonai vezetés, sem táborkar, sem főparancsnok és katonai, sőt harcászati ügyekben is a miniszterelnök intézkedett. Végre a nádorral Pestre visszatért Moga altábornagy vállalta a Velence körül táborozó magyar sereg főparancsnokságát. Seregében a mozgó, illetve önkéntes nemzetőrök között egy Tolna megyei önkéntes zászlóalj is szerepelt Perczel Miklós parancsnokkal az élén. A zászlóalj minden egyes tagja fegyverrel volt ellátva. Ezek a tolnai önkéntesek szeptember 29-i Pákozd—Sukoró—Velencei csatában oly derekasan állták meg a helyüket, hogy még Moga főparancsnok is dicsérően emlékezett meg róluk mindjárt az ütközet napján a miniszterelnökhöz intézett jelentésében. „Az ellenség ma reggel fél tíz órakor — jelentette — a jobb szárnyamat 5 zászlóaljjal és egy ágyuüteggel megtámadta. Én ellenébe a tolnai nemzetőrséget, Wasa és Ernest ezredbeli egy-egy zászlóaljat, továbbá Ivánka őrnagy önkénteseinek egy részét és a Miklós-huszárokból egy osztályt állítottam. Ezen ütközetben alkalmuk volt magukat kitüntetni a Perczel őrnagy vezérlete alatt álló tolnai nemzetőröknek, egyszersmind a Wasa ezredbelieknek és Ivó^nka őrnagy serege egy részének." Az ellenség veszteségét Moga, bár biztosan megállapítani nem tudta, mintegy 100 halottra és sebesültre becsülte, a saját veszteségét pedig 2 halottban, 37 sebesültben és 5 agyonlőtt lóban vélte megállapíthatónak. „Ámbár seregünk egy teljes győzelmet vívott ki — fejezte be a jelentését — mégis katonai nézetből ezen ütközetnek az eredménye csekély, ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett az új csapatra, amennyiben az a helyét az első megütközés alkalmával diadalmasan meg tudta állni és tartani."

91 Mindennek ellenére Moga, amikor István nádor a seregtől eltávozott, minden áron vissza akart vonulni, nem bízott a saját seregében. Perczel Mór viszont Sukorón az ütközet előtt tartott haditanácson a megütközést sürgette, amit fivére, Perczel Miklós is erősen támogatott, ök bíztak, mert jobban ismerték a sereg lelkes hangulatát. A haditanácson Moga gúnyosan célozva az ókéri-esetre így érvelt Perczel Miklóssal szemben: „Was wird geschehen, voenn die Tolnauer auf den ersten Kanonen-Schuss davon laufen?" Vagyis mi történik akkor, ha a tolnaiak az első ágyulövésre megfutamodnak? Amire Perczel Miklós igen talpraesetten így felelt: „Es ist noch besser, wenn sie auf den ersten, als sie auf gar keinen Schuss davonlaufen". Az még mindig jobb, ha az elsőre, mintha lövés nélkül futnak el. A csata befejeztével azután Moga lojálisán gratulált Perczel Mórnak a tolnaiak vitézségéhez. „Ich gratuliere Ihnen, Herr Oberst, wir siegten und die Éhre des Tages gebührt ihrem Brúder und der TolnauerNationalgarde." (Gratulálok önnek, Ezredes úr, mi győztünk és a nap érdeme az ön fivéréé és a tolnai nemzetőrgárdáé.) Ennek a gratuláló kis levélkének még az a nevezetessége, hogy azt Moga fővezér egyik „nyargonca", azaz parancsőrtisztje, a későbbi magyar miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula vitte el Perczel Mórichoz.

95 A Tolna megyei önkéntesek dicséretére szolgál még az is, hogy amikor Perczel Mór dandára a csata után ziláltan vonult vissza Martonvásárra, Miklós fivére vezette tolnaiakat ott már rendes táborozásban találta. A csatában részt vett önkéntesei szerepléséről egyébként, közvetlenül az ütközet utáni napon a megye alispánjához küldött jelentésében részletesen számolt be Perczel Miklós. Ebben a beszámolójában Perczel Mórnak és Görgey Arthurnak a fegyverszünetet elítélő és ellenző felfogásával szembe helyezkedve a következőket 120