Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)
Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85
kának és a Csajkások vidékének megtisztítására és akkor pár nap alatt a sereg Karlovác alatt állhatna. Halld azonban, hogy működnek! Bechtoldot figyelmeztették, hogy Szenttamásra tegyen katonát, mert ha a szerbek elfoglalják, meggyűlik vele a baja. ő azonban ezt nem tette és csakugyan megtörtént, amitől sokan tartottak: 14-én megtámadta Szenttamást azonban ahelyett, hogy ágyúit oda állította volna fel, ahol mi állottunk és ahonnan dominálván a falut, azt két óra alatt semmivé lehetett volna tenni, arról az oldalról támadta meg, amely lövés distancián túl s előre tett sáncokkal védetik, oly sáncokkal, amelyeket 6 fontos ágyúval simán lehet leverni. A támadás következését és eredményét még most sem tudjuk, csak annyit, hogy 200 ágyúlövésünknek semmi sikere nem lett és Bechtold Becsére visszavonult. Egyébként a tiszaföldváriak a sáncbeliekkel egyesülve 17-én megtámadták őtet, de Bechtold szétvervén őket, Földvárt porrá égette. 18-án a csereviczi rácok átcsaptak Futtáknál, de itt a szabadkai őrsereg, egy kompánia gyalogság és egy huszárosztály jól megverte őket. 80-an elestek közülük és temérdek a sebesültjük. Harc közben egy gyalogos kapitány, rác ember két tisztjével megugrott (valószínű a magyarok közül). A harc után a gyalogság és a lovasság Futtákról elparancsoltatott, aminek az lett a következménye, hogy az őrsereg is odahagyta Futtakot, erre a rácok nagy számmal tüstént visszatértek, azonban 19-én 1000 nemzetőrt és egy gyalog századot küldtünk ismét oda, kik mint halljuk, megütköztek és pedig jó szerencsével. Egyébként itt már tökéletesen kifejlődött a polgárháború. A rácok gyalázatos kegyetlenségeket követnek el, mindent rabolnak. A mieink is ugyanolyan kegyetlenek, de rablásban önmaguknak semmit sem engednek meg. Én a magam részéről teszek, mit csekély erőmmel tehetek. Három rác falut már lefegyvereztem és velük egyezségre léptem, amely szerint, ha békén lesznek, vagyonuk és személyük biztosíttatik. A tornyokra a nemzeti zászlónkat oly meghagyással tűzettem ki, hogy ahol azt lemetszik, a pópát akasztatom a helyére és e szisztémát szándékozom követni és ha valami közbe nem jön, helységről-helységre megyek. Ügy hiszem, Bechtold a napokban ismét megtámadja Szenttamást, és ha okosan végzi, könnyen megveheti. Átaljában annyit mondhatok, hogy a főtisztek sem mind árulók és a szubálternek igen derék emberek, a sereg pedig a legjobb hangulatban van, melyet könnyű lenne még a főtisztek ellen is kihasználni. Még egy vonást feledek megírni, 18-án Verbászon lévén némely teendők felett értekezni, az alispánynál ebédeltem az akkor oda érkezett porosz király-gyalogzászlóalj majorjával és tisztjeivel. Ekkor oda lovast küldenek azon hírrel, hogy Ókért a szerbek megtámadták. Én tüstént lóra ültem és egyúttal a gyalogság majorját is felszólítottam, veressen riadót. Ö erre ezt felelte németül: „Ich werde doch beim Esse nicht alarmieren lassen." Mit szólsz ehhez? Egyébként figyelmeztetlek, hogy a veszély nagy és ha nem adatik a parancsnokság biztosabb kezekbe, annyira fog nőni, hogy majdan csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet rajta kifogni. Éppen most kaptuk a hírt, hogy a szerbek köztünk és Temerin között a kommunikációt elvágták. Még azt is óhajtanák az itteniek, ha az ugyan még nem történt meg, hogy az igen zavargó Zombort megraknátok sereggel. írhatnék többet, még pedig ha hosszan is tán kellene, bocsáss meg táborias írásomért és szeresd őszinte, tisztelő barátodat: Perczel Miklóst." 19 105
