Tanulmányok Tolna megye történetéből 1. (Szekszárd, 1968)

Horváth Árpád: A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában • 85

tánál is hason jelentékeny átkelő hely létezik, ottan a Bács megyéből átkelőkre nézve mind személyük, mind podgyászuk megvizsgálása céljából a helybeli nemzeti őrségnél hasznos és célszerű intézkedéseket tenni szíveskedjék. Mohács, 1848. július 11. gr. Viczay Adolf, őrnagy"^

1 Tolna megye központi bizottmánya azonban már jóval előbb, június 20-án rendelkezett ilyen célból, amikor utasította a szekszárdi főszolgabírót, hogy a bátai és a szekszárdi révnél átkelő személyeket állandóan figyeltesse. Ujabb intézkedésre tehát nem volt szükség, amit közöltek is az előterjesztést tevő Viczay őrnaggyal. Az említett révekhez a főbíró az illetékes nemzetőrség tagjai közül kellő számú őrséget rendelt ki, amely még a dunai malmokat is ellenőrizte. E közben érkezett Csányi László kir. biztos felszólítása a megyéhez, amelyben fegyverre szólította a nemzeti őrseregeket az ország határainak a megvédésére. „Mi nem más nemzeteket letiporni, csak nemzetiségünket fenntartani óhajtjuk. — Nem magyar, hűtlen az, ki királya kormánya és tisztviselőinek felszólítására a nemzeti őrsereg soraiból elmarad" fejeződött be a felhívás, amelyet a megye a már táborhelyén levő seregek parancsnokaihoz továbbított.

42 Szenttamás ostromai és az ókéri eset. Az előírt időpontban tehát mind a két sereg a helyén volt. Az egyik az ókéri-táborban, a másik pedig a Dráva-menti őrvonalon. Nézzük most már, mi lett a sorsa, mi történt ezzel a két tolnai mozgó nemzetőri sereggel, milyen harci cselekményekben vett részt! „Ókéri-eset", általában ezen a néven tartották számon a megyében az Ókéren táborozó tolnai mozgó nemzeti őrseregnek Szenttamás első ostrománál tanúsított nem éppen dicső szereplését. Az ókéri táborban tanyázó nemzetőreink a Szenttamásban körülsáncolt szerb felkelőkkel néztek szembe. Az 1848. évi május 13-i karlócai szerb nagygyűlés után — amint tudjuk — a Déli részeken a szerb főodbor (nemzetgyűlés), Stratimirovits György vezérlete alatt Periasznál, a római sáncok mögött Szenttamásnál és annak környékén, továbbá Karlócánál felkelőtábort létesített mintegy 20 000 főnyi felkelővel, főleg határőrrel. Csatlakozott közben hozzájuk még Szerbiából Knicanin ezredesnek 10— 12 000 önkéntes szerviánusa is. A temesvári katonai főparancsnokság alá rendelt sorkatonaság száma és ereje elégséges lett volna ezekkel a felkelőkkel szemben, a parancsnokság azonban a helyőrségeket nem a felkelők megfékezésére, hanem csak védelemre utasította. Ebből kifolyólag a magyar kormány az új honvédzászlóaljak nagy részét; a Délvidékre rendelte és oda irányította a mobilizált nemzetőri seregeket is: Ennek a kormányintézkedésnek eredményeképp került a Tolna megyei nemzetőri sereg is Bechtold Fülöp báró. altábornagy parancsnoksága alá az ókéri táborba, ahol velük együtt 24 századnyi nemzetőr, összesen mintegy 3000 ember táborozott. Felderítés céljából a Ferdinánd huszárezredből még egy 120 főnyi lovasosztályt osztottak be hozzájuk. Bechtoldnak egyébként is számottevő sereg állott a rendelkezésére: Temerinnél az Estei Ferenc Ferdinánd gyalogezredből 600 főnyi gyalogos 240 császárhuszárral, Járek, Üjvidék és Piros helységekben 2—2 osztály császárhuszár 480 fővel. Óbecsénél, itt volt először Bechtold főhadiszállása, az 52. számú Ferenc Károly főherceg nevét viselő gyalogezredből 300 ember, a 39-es 100