Regiónk és Tolna megye a két világháború között - IX. Levéltári Nap 2004. szeptember 3. (Szekszárd, 2004)

Dr. Romsics Ignác: Magyarország a két világháború között

A társadalom osztály- és rétegviszonyai, azaz alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyai azonban alapvetően nem változtak. A különböző rétegek közötti hierarchikus, egyes esetekben már-már kasztszerű különbségek megmaradtak, s az egyes nagy csoportok egymással alig keveredve élték a maguk külön életét. Mint a kor neves történetírója, Szekfu Gyula az 1930-as évek közepén megállapította: „ ...sem a társadalmi tagozódás, sem a társadalmi gondolkodás nem igen változtak, s minden maradt e téren úgy, amint azt már a harmadik nemzedék idején megszokták az emberek. Középosztálybeli intelligenciánk legfeljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatt álló néposztályokhoz és sem a parasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosodása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom tovább élte csoportokra bomlott életét, s borzongva a kommunista forradalmi kor emlékeitől, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott. " Ez a társadalmat urakra és nem urakra, s az urakat is kisebb és nagyobb urakra osztó mentalitás tükröződött a címek és rangok szigorú hierarchiájának a továbbélésében, s külföldiek számára teljességgel felfoghatatlan magyar érintkezési és köszönési formák bonyolultságában. „Kovácsot", „Kovácsnét" vagy „Kovács urat" például csak a társadalom alantas szféráiban lehetett sértődés nélkül keresni. Egyébként el kellett dönteni, hogy az illetőt tekintetes, nagyságos, méltóságos vagy kegyelmes úrnak, illetve asszonynak szólítjuk-e, s ha főnemes volt, akkor azt is, hogy egyszerűen csak gróf vagy báró úrnak, illetve kegyelmes vagy méltóságos gróf, illetve báró úrnak. A jövedelmi különbségek nagyobbak voltak mint az Egyesült Államokban vagy Németországban. Matolcsy Mátyás számításai szerint az egy főre jutó éves átlagjövedelem 1930-3 l-ben hazánkban 534 pengőt tett ki. Az összlakosság közel 20 %-ára becsülhető középrétegek ennek mintegy kétszeresét, a nagybirtokosok és nagytőkések 50-60 ezer fős csoportja (0,6 %) pedig az átlag 33szorosát (közel 18 ezer pengő) keresték. A mezőgazdasági napszámosok és cselédek jövedelme viszont az évi 200 pengőt is alig érte el, s az ipari munkásoké is csak 370 pengő körül mozgott. Akkor és azóta is gyakran hallható állítás, hogy Horthy Miklós Magyarországán „ 3 millió koldus " élt volna, a túlzások közé tar-