Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története

Dr. Hadnagy Albert felbuzdulva az elért eredményeken többszörjelezte az Országos Levéltár főigazgatójának, a Tolna megyei kezdeményezés országos gyakorlattá tételének szükségességét. Az Országos Levéltár igazgatója körlevélben hívta fel a megyék figyelmét e megoldási lehetőségre, majd egy országos értekezleten maga is beszámolt Tolna megyei gyüjtőútja eredményeiről és tanulságairól. Nem az ő ügyszeretetén, szakma iránti elkötelezettségén múlott tehát, hogy kezdeményezésből nem lett országos gyakorlat és számos érték került „magángyűjtők" kezébe, vagy kallódott el, semmisült meg, lett a későbbi országos papírgyűjtési akciók martaléka. A gyűjtőurak viszontagságainak bemutatásáról dr. Hadnagy Albert a következőképpen írt. A konkrét hely Tengelic, Benyovszky kastély, az idő pedig 1950: .... „sikerült végre bejutnom abba a helyiségbe, ahova az iratokat elrejtették, éveken át világosság és szellőztetés nélkül hagyva e helyiséget, de kitéve a szomszédos konyhából beáramló konyhagőz és nedvesség minden káros hatásának. A zsalugáterek kinyitása és a világosság behatolása után e helyiségben leírhatatlan és soha nem is feledhető látvány fogadott. Egerek és patkányok szaladgáltak az ajtó nyitására, a fény hatására a könyvmolyok ezrei és ezrei lepték el ruházatomat és testemet, a mennyezetről piszkos és szénfekete pókhálók csüngtek alá, és az iratok közt papírrágó fekete hernyók csúszkáltak mindenfelé mérhetetlen undort és borzadályt keltve. A szoba padlózatán már vastagon terült el az iratok elmállásából keletkezett nedves és porhanyós földréteg, itt-ott tarkítva egy-egy még olvasható levéllel, vagy más irattal. A polcokon lévő iratanyagban az egerek és patkányok sok helyen mély árkokat rágtak, részben vagy egészben megsemmisítvén ezáltal azoknak használhatóságát. Ilyen körülményék közt kellett hozzákezdenem ennek az iratanyagnak a megmentéséhez, melynek értékéről a tulajdonosának fogalma sem volt. Háromheti keserves munka után 52 kötegre terjedő iratanyagot sikerült innen kimentenem olyan nedves és penészes állapotban, hogy az iratok szárogatásához többheti időre és munkára volt szükség. A megmentett iratanyag összesen 18 fm terjedelmű és 12 darab ismeretlen középkori oklevéllel és a mohácsi vésztől kezdődően országos viszonylatban is rendkívül értékes