Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)
Dr. Dobos Gyula: Tolna Megye Levéltárának története
oly kevés hogy, pl. 1818-ban a megyében gyűjtést engedélyezett a vármegye. 46 Ugyanebben az évben a kormányszék jelezte, hogy a régi iratok feldolgozását (rendezés, lajstromozás) kővetően a lajstromozói állást meg kell szüntetni és a levéltári feladatok elvégzése ettől kezdve a notoriátus feladatává válik. Mivel a beosztott írnoki helyet is megszüntették, Lengyel félve attól, hogy a régi iratok feldolgozását követően munkahelye megszűnik, ezért abbahagyta a régi iratok lajtromozását. A vármegye mivel nem akarta elveszíteni felkészült és szorgalmas munkatársát, egyszerűen ettől az időtől kezdve nem küldött jelentést a levéltárban folyó munkáról és az elért eredményekről. Lengyel János pedig még évekig felsőbb engedély nélkül- folytatta munkáját. Később Esterházy Károly főispán megerősítette tisztében, tb. főjegyzővé is kinevezte, de kancelláriai engedély hiányában levéltárnoki kinevezést nem kaphatott. 47 Lengyel János 1833-tól bevezette az iktatókönyvet. Egy feljegyzés szerint 1836-ban is ő volt a levéltár gondozója, de csupán a naponta beérkező ügyiratokat lajstromozta, iktatta. Végül Lengyel János megszakítás nélkül közel 30 évig (1814-től 1843-ig) látta el a lajstromozóként a levéltárosi teendőket, de levéltárnoki kinevezést nem kapott. Az 1840-es évektől sokat betegeskedett, munkáját már maradéktalanul ellátni nem tudó Lengyel János helyett 1843-ban a vármegye Angyal Jánost bízta meg a teendők ellátásával. A megfelelő előképzettséggel nem rendelkező Angyal Jánosnak túl nehéznek bizonyult a korábbi rendezési szisztéma megértése, mint a vármegyének írott panaszában elmondja, a korábbi lajstromozó neki semmit annak rendje és módja szerint át nem adott, meg nem mutatott, „titkos lajstromozási módját kívántam kitanulni ", mint kiderült, az iratokat, köteteket leporolta, letisztogatta és „ujj rendszerbe szedte". Ezek után - valószínűleg nem látva eredményt, nem remélhette a levéltári anyag gyors rendezését, bepanaszolta elődjét, Lengyel Jánost, mint a hiányosságok okozóját, valamint az őt nem jó szívvel fogadó és teendőiről fel 46 TMÖL. Kjkv. 3:55/1818. 47 FÖGLEIN, 1932. 84. p.
