Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr.Ódor Imre: A BML története a XVIII. században

Egy külön szekrényben vannak még különböző tárgyú iratok, amelyek nincsenek lajstromozva. Ezek között vannak a vármegyei nemesi vizsgálatok iratai s az 1747. évi királyi bizottságnak a pécsi egyházmegyét és Mohács mezővárost illető ügyre vonatkozó iratai. Ebben az állapotban, s miként látjuk, a fentebb közölt 1735. évitől már teljesen eltérő csoportosításban és beosztásban találta a két tisztviselő a vármegye levéltárát. Az elhelyezést illetőleg ők is kifogásolták a levéltár szűk helyiségét. A II. József-korabeli rendszer, mint az ország valamennyi vármegyéjében, természetesen Baranya vármegyében is rendkívül megnehezítette a levéltári munkálatokat, főleg az írásbelieket. Az elrendelt német nyelvhasználat a közigazgatásban, noha a vármegye nem szűkölködött németül is tudó tisztviselőkben, tetemesen fokozta is még e nehézségeket, úgyhogy a levéltárban oly élénk s állandó munka folyt, amilyen az előbbi, a patriarchális viszonyokhoz szokott vármegyében merőben ismeretlen volt. A vármegyeház földszintjén levő levéltári helyiség tabularium - mint ezt már az 1773. és az iménti 1785. évi vizsgálat is megállapította, oly szűk volt, hogy például a II. József rendszerének bukásával megszűnt alsófokú bíróság iratait sem tudta már befogadni. Ezen a bajon idővel, 1791-ben, ugyan segített még a vármegye, amennyiben a kancellisták helyiségét, amely nagyobb volt, átalakíttatta tabulariummá, s ide hordatta az iratokat. A folyó ügyiratok forgalma azonban oly nagy volt már ebben az időben, hogy a levéltárba több személyt kellett beosztani, s a kezelés sem lévén egyöntetű, - mivel kezelési szabályzat nem állt még rendelkezésre -, megtörtént, hogy amit az egyik tisztviselő kiadott, arról a másiknak nem volt tudomása. Nem ellenőrizték az iratok visszaérkeztétsem. így kiadattak a levéltárból a többek között, 1791-ben, nagy összegekről szóló fontos számadások is, amelyek azután „elkallódtak", illetve nem kerültek többé vissza. II. József halála sem akadályozta meg a megyei adminisztrációban a specializáció térnyerését. Jelentős változás állt be a vármegyei levéltárak vezetésében is. Az addigi felelős, a vármegyei főjegyző, teljesen belekapcsolódván a vármegyékben fellángolt politikai mozgalmakba, tekintélyben igen megnőtt; ügykörének fon-