Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr.Ódor Imre: A BML története a XVIII. században

Dr. Odor Imre BARANYA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA A XVIII. SZÁZADBAN „.. .mindazok a megyék, melyeknek megyeházuk még nincsen, ilyet gyűléseik s törvényszékeik tartása, levéltáruk s okleveleik megőrzése, a gonosztevők s foglyaik őrzése (...) amennyire lehet, magoknak a megyebelieknek is nagyobb kényelmére, mindegyik megye közepén fekvő helyen (...) szerezzenek. "

} Az 1722-1723. évi országgyűlés jelentős eredményei (Pragmatica Sanctio, Magyar Királyi Helytartótanács) mellett a feledés homálya övezi az országos levéltár (Universale Archívum Regni), valamint a vármegyeházak felállításáról rendelkező törvénycikket. Igaz a Habsburgok nőági örökösödésének elfogadása és a Helytartótanács felállítása „sürgősséggel" ment végbe, míg az ország levéltára csak 1756-ban kezdhette meg működését, s a megyeházak is zömében csak Mária Terézia uralkodása második felében épültek. A megyeház építésének törvényben is megfogalmazott indoka a korábbi - kedvezőtlen - tapasztalatok összegezése: intézkedés a rabok szökése, a jogbiztosító és egyéb hivatalos iratok elkallódása ellen, valamint gondoskodás az ülésteremről. A középkori vármegyéknek többnyire nemhogy állandó ülésterme, de kijelölt székhelye sem volt. A fő- és alispánok a megyegyűléseket rendszerint a saját birtokukra hívták egybe, ahol várukban, udvarházukban a kis számú közgyűlési tagokat szállással és élelemmel is el tudták látni. Ez a gyakorlat a 18. századra is áthagyományozódott. így tartotta például közgyűléseit Zala vármegye Alsólendván, Lentiben és Sümegen, Somogy megye Tapsonyban és Marcaliban, míg Tolna Simontornyán és Pincehelyen. Ez utóbbi két megye székhelye (Kaposvár, ill. Szekszárd) 1 Részlet az 1723: 73. tc-ből. 48