Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Dr. Dobos Gyula: Egy karrier története: Perczel Dezső

Mivel a jelentős létszámú utódoknak egyre kevesebb, gyakran oly kevés örökség jutott, amely a család nemesi rangjához illő megélhetéshez nem volt elegendő, valami más megoldást kellett keresni. A Perczelek is a középnemesi családok számára járható, ugyancsak általános gyakorlatnak számító, kiemelkedési lehetőség lehetőségeit választották. Gyermekeiket, tehát a lányokat is, taníttatták. A fiúk egy része a közigazgatási pályára kerüléshez fontos jogi végzettség megszerzésére törekedett, mások a katonai pályához szükséges iskolába iratkoztak. Az egyházi pályán érvényesülés lehetőségét ismereteink szerint Perczel nem kereste. Talán genetikai okai lehetnek, de ezt a területet meghagyjuk Czeizel professzornak. Tény, hogy többtucatnyi Perczelből lett egy-egy járás közigazgatási vezetője, megyei követ, vagy országgyűlési képviselő, Tolna, gyakran Baranya, néha más megye alispánja, főispánja, avagy a Bach rendszer idején megyefőnöke. Volt, aki az igazságszolgáltatás csúcsáig, mások államtitkári, sőt miniszteri posztig emelkedtek. Hosszan lehetne sorolni a tábornokok, főtisztek nevét, akik a napóleoni háborúk idején, 1848/49-es szabadságharcban, vagy éppen OMM harcterein szereztek érdemeket, de szintén volt vezető részese az amerikai polgárháborúnak is. Számos karrier közül tallózhattam tehát. A választás azért esett Perczel Dezsőre, mert pályája szinte kitöltötte a dualizmus korát. A família negyedik generációja legkiemelkedőbb személyiségének az 1848. január 18-án Szekszárdon született Perczel Dezső tekinthető. Apja, az Perczel Béla, aki a központi (szekszárdi) járás szolgabírája, majd a forradalom időszakában alispánja Tolna megyének. Ő fogalmazta meg az uralkodó, és Windischgretz hercegnek nem tetszését kiváltó megyei hódoló nyilatkozatot 1949 tavaszán. A passzív rezisztencia évei után csak 1867-ben tért vissza a politikai életbe: képviselő, igazságügy miniszter, Curia elnöke) Közéleti tevékenysége az Osztrák-Magyar Monarchia idejére esett. Életpályája apjáéhoz hasonlóan alakult. Kiváló eredménnyel végzett jogi tanulmányokat követően ügyvédi diplomát szerzett. Működését joggyakornokként Baranya vármegyében kezdte. 1868-ban a „közigazgatási szamárlétra" legalsó fokán, tb. aljegy-