Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

csak 38 %-a fizetett 20 koronánál több állami egyenes adót, a kereskedőknek viszont 64 %-a. Amit Tolna megye mezőgazdaságáról elmondottunk az nagyjából érvényes az egész délkelet-dunántúli régióra is. Nagy Mariann említett munkája közel 700 kvantitatív változó számítógépes elemzése segítségével 20 agrárrégiót állapít meg a történeti Magyarországon a 20. század elején. Ezek között ez a két megyéből (Baranya és Tolna) álló régió a mezőgazdaság fejlettségi szintjét és teljesítményét kifejező legfontosabb szintetikus mutatók értékei alapján általában a 3. vagy 4. helyet foglalja el. A mezőgazdasági népesség egy tagjára 195 K nettó mezőgazdasági termék jut e régióban, s ezzel a 3. a régiók között. Az egy hold művelt területre jutó bruttó növénytermelési érték 149 K (4. hely). A birtokos parasztság körében a nagyobb jövedelműek számának jelentős voltára utal, hogy az 50 K feletti földadót fizetők aránya 21 %, vagyis csaknem kétszerese az országos átlagnak, s a régiók sorrendjében a 4. legnagyobb arány. Hogy a mezőgazdasági népesség, a parasztság kedvező jövedelmi viszonyai miként hatottak a mindennapi életkörülményekre, az többek között jól tükröződik a lakásstatisztikában: a tolnai lakások az országos és a dunántúli átlagnál egyaránt nagyobbak és kevésbé zsúfoltak voltak (100 lakásra Tolnában 316 lakóhelyiség jutott, a dunántúli megyék átlagában csak 306, országos átlagban 292, egy szobára Tolnában 2,6 lakó, a Dunántúlon 3, országos viszonylatban 3,1 lakó jutott. A megye demográfiai viszonyai már korántsem mutatnak olyan kedvező képet, mint mezőgazdaságának színvonala. 1869 és 1910 között Tolna lakossága csak 20,8 %-kal gyarapodott, miközben az egész Dunántúl népessége 27 %-kal, Magyarország népessége pedig 34,5 %-kal nőtt. Ebben főleg az alacsony természetes szaporulat játszott szerepet: 1900 és 1910 között Tolna természetes szaporulata csak 9,2 ezrelék volt, ezzel szemben mind a dunántúli, mind az országos átlag meghaladta all ezreléket. A halandósági arányszám (21,2 ezrelék) azonos volt a dunántúli átlaggal, s lényeges alacsonyabb az országosnál, a csekély természetes szaporulat elsődleges oka tehát az alacsony születési arányszám volt, amely 3 ezrelékkel elmaradt a dunántúli átlag, s 6 ezrelékkel az