Levéltárügy múltja, jelene és jövője. VII. Levéltári Nap 2002. szeptember 3. - Tolna megye a dualizmus korában. VIII. Levéltári Nap 2003. szeptember 3. (Szekszárd, 2003)

Katus László: Hazánk és régiónk a dualizmus korában

Az 1880-as évektől kezdve jelentős szerkezetváltás figyelhető meg az addig a mezőgazdasági növekedésben vezető szerepet játszó növénytermelés területén. A vetésterület szerkezete lényegesen átalakult. A búza megőrizte vezető szerepét, de a többi gabona részaránya a learatott területben folyamatosan csökkenő irányzatot mutatott. Jelentősen megnőtt viszont a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a takarmánynövények részesedése a vetésterületben. A takarmánynövények vetésterületének több mint ötszörösére növekedése az agráriumban végbement szerkezetváltás legfontosabb jelenségére, a növénytermelés és az állattenyésztés közötti arányok eltolódására utal. Az állattenyésztés előtérbe-nyomulását a növénytermeléssel szemben több tényező együttes hatása okozta. Egyfelől az élelmiszerfogyasztás szerkezetének változása a modernizálódás és urbanizáció során. A másik fontos, változásra ösztönző tényező az áralakulás volt. Az állati termékek ára mind a világpiacon, mind a Monarchia piacán jóval kedvezőbben alakult, mint a növényi termékeké. A fogyasztói kereslet változását tükrözi a magyar agrárkivitel szerkezeti átalakulása is. Az 1880-as években még a növényi termékek voltak túlsúlyban: a teljes export értékének 34 %-át tették ki, szemben az állatok és állati termékek 26 %-os arányával. A világháború előtt a mezőgazdaság két főszektora már egyenlő arányban részesedett a kiviteli értékben. Iparfejlődésünk ütemét jelzi, hogy az iparban foglalkoztatottak száma 1869 és 1910 között 656 ezerről 1427 ezerre nőtt. Míg 1869 és 1890 között a munkaerő átlagos növekedési üteme évi 1,4 % volt, addig 1890 és 1910 között már 2,5 %. Modern iparosodásunk igazán az 1880-as évektől bontakozott ki, s ebben a hagyományos húzó ágazat, az élelmiszeripar mellett döntő szerepet játszott a nehézipar (vas- és gépipar, elektrotechnikai ipar), a többi iparág csak a századfordulón kapcsolódott be a folyamatba. 1913ban az iparstatisztika csaknem 5000 gyári jellegű ipari üzemet tartott nyilván, s ezekben közel félmillió munkás dolgozott. Ezek gyárak adták a hazai ipari termelés kétharmadát, az több mint 400 ezer hagyományos kisipari vállalat csak egyharmaddal részesedett a termelési értékben.