Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről (Szekszárd, 1986)

Az Egyed Antal-féle felmérés

-5erősitette. A ’’kevert” községekben az volt a jellemző, hogy az idősebb német nemzetiségűek egyáltalán, vagy alig értettek valamit magyarul, a fiatalabbak beszélték a magyart és arra törekedtek, hogy gyerekeik is jól megtanulják.

Ezzel teljesen ellentétes Egyed Antal szigorú szemrehányása, amikor a Bonyhádi Leánynevelő Házról ir; a város négy iskoláján kivül volt ”...egy különös Leány-Nevelőház is. Phil- lipsz Anna, Német országi grófnő volt apátza, 1813*kezdé, s folytatja”. Itt 16-20 nemesi ösaládból származó lány lakott, szállásuk és kosztjuk a nevelőházban volt. Hasznos dolgokat tanultak; varrást, kötést, ”fortepianót”, táncot, Írást, olvasást, számolást, történelmet, földrajzot, vallás-ismereteket és idegen nyelvet. Egyednek nem is ezek ellen volt kifogása, hanem azt fájlalta, hogy ”...a magyar egészen el hagya- tik, jobbára el is felejtik azt. - Istenem! mi lesz belőlük? ha mennél előbb az e-féle Intézetekre is ki nem néznek Hazánk Előljáróji!! !”/5/ Egyed jól látta, hogy a pártfogók, az egyéni kezdeményezők munkája milyen nagy jelentőségű az ilyen kis létszámú oktató intézmények létrehozásában és hatásában. A "haza és haladás” gondolatától azonban joggal tartotta ellentétesnek a magyar nyelvtől való eltávolodás ilyen jelenségét.

A mezővárosokkal együtt 107 települést figyelembe véve /és a pusztákat most külön nem számolva/, ennek majd egyharmada magyar-német kevert lakosú volt. A fennmaradónak fele - kb. 40-40 - a tiszta német, vagy magyar-lakta hely. /6/

A semmit-mondó válaszokat leszámítva érdekes különbséget mutatnak a jelentések az emberek tulajdonságainak megítélését illetően attól függően, hogy német, vagy magyar-lakta településről küldték. A jelentésekben használt jelzőket elemezve olyan kép alakult ki, mintha a magyarokkal több baj lett volna, mint a németekkel. Gyakori az a vélemény, hogy vad, nyakas, rossz lelkű, durva erkölcsű és kártevő, engedetlen, go-