Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Családi képek IV. (Részlet) Kell-e nékem zaj s mulatság Csendek’ emberének? A ki rabja - így gúnyolnak - Házi életének. Kell nekem zaj és mulatság, De nem a világé, Vagy bizony azt vélitek tán, Síri csend a házé? Kell nekem zaj és mulatság, Mennyit ők okoznak! Síppal, dobbal kis vitézim, Hogy ha rám robognak. Kell nekem zaj és mulatság, Sőt csak ebben élek; És ha mégis megsokalnám - Szerepet cserélek... SZÜLEIHEZ271 ÜKZEIIÉDY AMÁLIA FLÓR] KÖNYVE SOK KHIM'KL TI/.B.NÖTdlHK KIAHÁM BUDAPEST K HA.V K LINT ARS UUAT változandnak, s erős hit él bennem, hogy mi mégjó és békés napokat élendünk isten segítségével együtt. Továbbá szíves szeretettel köszönjük kedves szüléinknek azon kétségtelen bizonyítványát szeretetöknek, hogy Ninánkat, kit közösen szeretünk, hozzánk újra fel bocsátották, s ezen anyai ajándékokat, miket kis konyhánk vagy inkább kamaránk számára édes Mamánk küldött. Nem épen ezek viszonzására, mert édes Mamánk nekünk már sokkal többet tett, hogy sem azokat visszaszolgálhatnánk, hanem szeretet s tisztelete jeléül, most midőn többel nem lehet édes feleségem az édes Mamának egy pár saját kezével hímezett varrományt küld azon szíves kéréssel, vegye olly szívvel, minővel ő adja. A harisnyakötő a mamáé, a tácza Fanny húgunké, a papának szánt még nem készült el, s azért addig is én egy font jó dohánynyal kedveskedem neki unalmas óráira. Végre, el nem nyomhatván abbeli kinyilatkozásunkat, mennyire fájt mindnyájunknak, hogy olly reménykedve hajtott, mindnyájunktól szeretett Mamánkat megint nem bírhattuk körükben látni, még azt jegyzem ide, hogy hála istennek mind egészségesek vagyunk*, noha egyike közülünk, Ákoskám, a múlt hét folytában igen-igen nagy betegségben sínylődött, de hála isten már úgy látszik kiállotta a nagyját, noha még eléggé föl nem épült is. Gizelánk azonban ollyan mint a makk s nem csak fogai vannak már - miket szinte mint Ákos igen könnyen kapott - de érteni s csevegni is kezd s olly erős, hogy bátyjával hatalmasan meg-megbirkózik. Ide zárok 24 hirdetést a Regélőből, 12öt Stann Feri számára, 12öt édes Szüleimnek, osszák-el ismerőseik között, talán akad egy-két előfizető rájok. Stann Feri barátunkat különösen tiszteljük mindnyájan, én még egy válasszal vagyok neki adós egy igen becses levelére, mellyel remélem, még e vásár folytában megkeresem. Stann Alajosnak Nina átadta levelét, de a fiú tájunkra sem jön. Azt azonban halljuk, hogy munkában van. Tiszteljük igen szívesen az öregeket is, tisztelt keresztapámat t. i. s a keresztanyámat. Csókoljuk mindnyájan drága kezeiket, istentől minden jót kívánva maradok Kedves Szüleim engedelmes fiók Muki 271 TmL. GJ. ir. 741. 272 Nina és János közös levele szüleikhez Pestről, 1841. december elején. 98 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 Szeretett Szülőim271 272 Jó Terkánk eljövetelén minyájan igen meg voltunk lepetve, én gyermekesen örültem mikor őt meg láttam, most már minden nap együtt lehetünk, mert Bezerédy úr igen böltsen, jó közel hozánk fogadta szállását csak egy ugrás mi együtt vagyunk a kis Ákos is szereti ám a Terka nénit egész nap róla beszél ugye csak a Gizi a Nináé, én a Terka nénié vagyok, a Flórikával* is meg ismerkedet, ők már ebédeltek is együtt, Muki és Mimi is meg voltak híva ebédre és igen nyájasan fogattatak, de a Terka levelet is hozott édes Apátul a melyben a Ninusnak egy kis leczke is szól és igen helyesen mert neki csak most jutót eszébe hogy idegenekkel jött hogy tsak ugyan vétkezet hogy olly sokáig nem írt de ő szánja bánja bűneit és kezeiket tsókolva bocsánatot kér de hiszen az ő jó szülői már meg is botsátotak néki édes Anyám tanátsát köszönöm a mikor csak lehet híven meg tartandom. Fanni barátom nékem semmi újságot nem ír én azért is írok neki tudni illik hogy épen ma kaptam egy új ruhát, a melynek igen örülök és egy igen pompás pipere asztalra való tükröt nyertem, a református papiak felépítésére egy bál adatott minden-féle szép munkát kijátszatak és a mi jó Garaink
