Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
tudatta. De hogy jövendőre tudjad, imez: „Halpiaczon Resch festő háza’ első emeletében”, hol úgy hiszem egy pár esztendeig maradandó leszen lakásom, s ha netalán szünidőtökkor feljönnél, te is itt látogass meg. Örömmel vettem azt is, hogy helyzeteddel megelégszel s a természettudományban gyönyörűségedet leled, s végre, hogy magyarul szeretsz olvasni s írásodban is válogatott magyarsággal törekszel írni: de megfogsz engedni nyílt szívűségemnek, ha arra figyelmeztetlek, hogy nem a czifrázott s halmozott írásmód az, mellyet az aest- hesis kíván; minél egyszerűbb leszen kifejezésed, minél halmozatlanabbak virágaid, minél meggondoltabb a megválasztás: annál közelebb vagy a stylus remekéhez. Alizlés az, lelkem, melly csikornyában és dagályban keresi a szépet. Továbbá igen tanácsos az újabb származékú szavak valódi s egyszer meghatározott jelentése mellett maradni; így: fogalom /conceptus/ nem pedig foglalatosság s a’ t, de különösen a szókötésre nézve a magyar nyelvvel igen csínján kell bánni, ez ellen is gyakran vétkezel; a jó példák erre legjobb tanítók. Mindezeket nem leveledre vonatkozólag korholom; mert a levél, ha úgy érzés’ szüleménye, mint a tied, mindig kedves, s előttem kétszer az, mert a te szíved tolmácsa; hanem azért figyelmeztetélek, hogy ha valamikor nyilván kívánnál írásoddal fellépni. Nincs nehezebb a jó prózánál; bár sokan nem hitethetik el magukkal. Az a Kisafaludy Sándor istenlése nálatok nagyon behonnosodott, pedig K. Sándornál Kazinczy s Vörösmarty Kölcsey* és Bajza stylusa, gondolkodásmódja és szellemi iránya hat K. Sándorral felér. Tudom, hogy ezt sokan közületek nem hiszik; de hidd el a tengerről legjobban fog ítélni a matróz. Sapienti Sat!181 Neheztelsz továbbá, hogy, bár megnősödtem, veled nem tudatám. Lelkem, az téged szintúgy illet, mint többi testvéreimet; tudjátok, hogy veletek örömeimet szívesen közlöttem mindig; e legújabbikból sem valál te kizárva. Tudattam én azt édes apánkkal azt hívő, hogy az meg téged értesítend róla, s eddig felőlem s hitvesemről már glosszákat is csináltok együtt piros húsvét napján Szegszárdon. Egyébiránt a mit H. M. írt az szorul szóra igaz s az én feleségem „szép görög leány” - volt. A „Jánoshegy”ben van leírva nagyobb részint, s ha még emlékezetedben van a szép „Pap Mártha” képzeld elődbe s ollyan a feleségem, még a nevet sem hagyva ki, mert őt is Márthának hívják s vezeték neve Pap. Boldogan és megelégedten élünk együtt. Literaturiai körökben a legújabb változás az, hogy a jövő 1837-re egy almanachot „Hajnal” cím alatt fogok szerkesztni, mellyért Trattner-Károlyi 600 forint szerkesztői díjt fizet. „Jósige” czímű drámám újra kidolgozva a budai színpadon sikerrel adatik. Egy másik történeti dráma „Báthori Erzsébet”* a pesti drámai társaság /mellynek tagja vagyok/ drámáinak lük kötetéül fog ki nyomtatni az őszre.„Uti képeim” nyomtatásához május elején kezdek. Jelenleg igen elvagyok foglalva a m. Convessations* lexicon pótlék köteteivel, mellyeket még ez évben kell elkészítenünk. Csókollak, k. feleségemmel együtt, szerető bátyád Garay mk Pesten julius 8kán 1836. Julius 3kán irt levelűkre kedves Szüleimnek meg kell vallanom, hogy ígéretemnek eleget nem tettem, de annyi féle baj csoportosult fölém, hogy azt ez óráig teljesítnem 181 A bölcsnek elég ennyi! 182 TmL. GJ. ir. 717. Kölcsey Ferenc: „Őseitek parányi fészkeket raktanak? Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságnak. Apró harcokat vívtanak? Csináljátok a békesség műveit temérdekké... Emlékeik nem maradtak*5 Mi tilt, hogy emeljetek nékiekí” A büszke Csejthe várnak Hatalmas asszonya Nehézkes álmokat lát, Ha megjön alkonya. Thurzó György nádor örökös várfogságra ítélte a vád szerint több száz leány véréből szépítkező Báthori Erzsébetet. Nádasdy Ferenc 1604-ben elhalt özvegyéről valószínűleg igaztalanul fennmaradt monda ihlette Garayt a műballada megírására. A Honművész c. lapban közölt novellát olvasva (1833), először öt felvonásos drámát írt, a művet 1840. augusztus 29-én mutatta be a pesti Nemzeti Színház. Csejte (Nyitra vármegye) úrnőjének történetét Vachott Sándor is feldolgozta 1846-ban. SZÜLEIHEZ182 Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 67
