Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
GARAY TERÉZHEZ165 Festő, fessél szép testecskét Mint valóban van neki Fesd meg, amint egy asszonyka Gyermekét dédelgeti. Aztán fess csak úgy tréfából Engem oda férjinek, Amint kis családi körben Minden gondot feledek. No de elég a tréfából. Amint látod, még mindig jó hangulatban vagyok és egészséges is. Keresetemből elég jól kijövök, de borzasztóan el is vagyok halmozva üzletekkel. Napidíjamon fölül most egy színdarabon dolgozom, s közben csinálok egy útleírás is, mely amint remélem, őszre két kötetben fog megjelenni. — Küldök II füzet Regélőt, az Aurórát majd később küldhetem. Most pedig csókollak és ölellek a legbensőbb testvéri szeretettel s egyúttal biz- tosítlak, hogy ha itt-ott néha sokáig nem is írok, azért mindig megmaradok a Te szerető Mukid Pest. Novemb 9k 835. Kedves Testvérem! Kettős örömmel nyitám meg kedves leveledet, mellyből részint testvéri gyengéd sze- retetednek bizonyságát látom, részint abbeli nyillatkozásodat, hogy igen szerettél volna hozzám felrándulni, ha a rósz idő nem hátrál vala. Senki, hidd el, kedvesem, senki sem fájlalja azt jobban nálamnál, hogy téged, szerettem, forró szívemhez nem szoríthattalak. De mind az által, a mi elhalasztatik, még nincs elveszve, s azért igen bízom benne, hogy akár a jövő tavasszal, akár a nyáron megfogsz látogatásoddal örvendeztetni. Ami megbízásodat illeti, azt kétszeres örömmel vittem véghez. Igazad van ugyan, midőn azt tanácslod, hogy asszony ruha lévén jobb leend, ha valamelly jóbarátnémat kérném meg a választás iránt. Jó barátné? S te ezt csak úgy odaveted, mintha még olly bizonyos volnál benne, hogy nekem annyi a jó barátném, mint p. o. rósz versem. Én, kedvesem, megelégszem vele igen boldognak tartom magamat, ha csak egyetlen egyem volna is s mind gondolsz megtaláltam e ezrek közül ez egyet? A rég keresettet? a mindig óhajtottat? ÉN eddig, tudod, mindig azon panaszoltadtam, hogy rokon kebel számomra talán soha sem találkozand; ide négy hónap óta ismerni tanultam egy kedves leányt, olly lelkeset és kedvest, hogy keblem be nem töltött vágyai, úgy látszik egészen kitöltetnek. Néked őt leírni, kedvesem, most nem kívánhatod, mert részint időm és helyem nincs, részint ki tudná őt leírni? Egyébiránt képzelj magadnak egy lelkes, érzékeny lelket, középtermetű sugár barna alakot, kit én forrón szeretek, s kitől én is viszont szerettetem. Sok verseimben s„Jánoshegy” nevű elbeszélésemben, melly a Regélőben kijött, sokat fogsz vonásaiból találni, ez utóbbikban még nevét is szép szerével behoztam az elbeszélés végén. Reád hagyom azt kitalálni... De már sokat is beszélek talán mást, holott köpönyegedről akartam szólni? Azonban megfogod ezt engedni, ha azt mondom, hogy ő, a kedves, volt olly szíves velem a boltokat végigjárni, 165 TmL. GJ. is. 714. 62 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853
