Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
teszi, hogy fájdalmunkat erősebben érezzük, remény és jó kedély adják nekünk az erőt, hogy a szerencsétlenséget elviseljük. Nézd, tejó lélek! mi mégis nagyon boldogok vagyunk, mert ártatlanul szenvedünk. Jaj annak, akit hozzá még a lelkiismerete is kínoz, hogy ő maga okozta magának a bajt. Ezért építs Istenre! Már nem tarthat sokáig. De hát te tényleg szerencsétlen vagy? Drága lélek! Te csak azt hiszed*. Nem a földi kincsek birtokát, nem a pompát és bőséget nevezem én boldogságnak. Megelégedettség, az a valódi boldogság. Persze fáj, ha az ember látja, hogy több lehetne, mint ami, de kedves nővérem, mindent meg lehet, sőt meg muszáj szokni. Ha ezt nem tesszük, megnehezítjük magunknak az életet. Hadd hordják csak a városi nők magosán az orrukat, hadd járkáljanak puccosan, nekik megvan a maguk öröme, és biztosan neked is megvan a tiéd. Nincs olyan állás, melynek meg ne lenne a maga öröme és fájdalma. Avagy igazán mindent, de mindent elvesztettél? Én azt mondom: „Nem.” Mindenesetre sok óhajod és reményed odavan, de minden, kedves lélek minden nincs oda!! - Szerelmet vesztettél el? Lehetséges, hogy ez, vagy az volt a vágyad, hogy ezt vagy azt kívántad magadnak, és most fáj, hogy elvesztetted, jó, de ez még nem minden! Mindent csak akkor veszthet el az ember, ha ő már nincs többé. A világ nagy, és ahogy egy szívet tudok találni, úgy tudok egy másikat is, meg egy harmadikat is. Legfeljebb egy évvel korábban, vagy későbben. - Kérded, miért van ez, és hogy mondhatok ilyet? Magamon tapasztaltam, te jó lélek. - Neked biztosan nem dőlt össze annyi reményed, mint nekem. Időt vesztettem, sok célomat elvesztettem, barátokat, s szerelmemet vesztettem -, s ha a szívem vérzett is, nem hagytam összetörni. Vannak még rokon lelkek, akik engem, s akiket én szeretek. Szeretett nővérem, neked bennem és nekem benned testvérünk és barátunk van. Igen, barát akarok lenni számodra, és te az én barátnőm, s szívem utolsó dobbanása legyen a tiéd. Mily boldog vagyok, ha a te jó lelked olyan bizalommal van irántam, mint ahogy egy szerető barát a szerető barátnőtől azt elvárja. Egymásnak gyakran, nagyon gyakran kell írnunk, és fogunk is - a postadíj az én gondom. - Bánatunk és örömünk legyen közös. O! oly végtelenül boldoggá teszi a szívet, ha azt egy másik megértő léleknek kiönthetjük. - Tehát kedves barátnőm! Jó testvérem, neked most engedelmeskedned kell, és nem szabad többé bánkódnod. Élted legyen szép, mint a május Zavartalan nyugalmad És minden egyes napod légyen Oly kellemes, mint magad. Pest, 1834. március 17. Szerető testvéred Muki Címem: Monsier Jean de Garay a Regélő és Honművész irodájában. Pesten. • ---------.‘,cÁ yxy 'Qo'"---------• P est den 22ten July 834a Theureste Schwester! Ein Kusenjreund von mir ist es, der dir dieß Schreiben einhändigt - Elter. Er kennt dich aus deinen Briefen und schätzet dich hoch als seines Freundes Schwester, und eine Gefühlvolle Seele. Sey ihm gut, und empfange ihn herzlich. Wäre es mir vergönnt!, dich sprechen und umarmen zu können! Ich wäre wirklich sehr glücklich; aber villeichtb auf das künftige 159 TmL. GJ. ir. 712. Német nyelvű levél, fordítója ismeretlen. Színválasztás (Részlet) Annyi szín van, annyi színből, Kérded, mellyik kellene: Van piros, van kék, vagyon zöld, Van fehér, van fekete. Mondod, Emma, van szívünkben Titkos, édes érezet, Melly a színből, mint a szívből Legkivált egyet szeret... A mi nékem tetszik, Emma, Az - sötét és fekete, Mert az fürtöd, az ruhád is, Az szemednek éjjele, Mert sötét a bánat, a bú, Mert sötét ez érezet, Ah mert engem, engem Emma, Engem Emma, - nem szeret! GARAY TERÉZHEZ159 a A levél egy részét lefordították. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 57
