Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Garay János levelezése 1827-1853
Tisztelendő Garay Alajos úrnak, pécsi megyebeli nevendék papnak SZÜLEIHEZ206 A seminariumban Pécsett. Pozsony, szept. 11.1838. Kedves jó Szüleim! Nagyon szívemen fekszik, hogy édes mindnyájokat minél nyugodtabb lelki állapotban tudjam, vagy hogy legalább e nyugodalom általam ne zavartassák meg, mindig tekintettem reá, most sem szeretném, ha csak egy pár óráig rósz vért gerjesztett volna azon keringő, kétséges hír, melly engem halálos betegnek kürtőit ki Pestbudán, onnan netalán Szegszárdra is elszármazva: mitől annál inkább tartok, mert Munkácsy ur a Rajzolatok szerkesztője lapjaiban is közhírré tette volt e betegeskedésemet s halálomtól retteg. Minden balvélekedések elkerülésére a Hírnökben kijelentetett ugyan már, hogy felépülőben vagyok s minden veszedelmen túl: de kedves Szüléimét legbiztosabban vélem megnyugtatni, ha magam írom azt meg, s így a legközelebbi forrásnak hihessenek. Már mint egy hat-nyolcz hete szüntelen, hol kisebb hol nagyobb mértékben főfájás kerülgetett, de sokat nem remélve folyvást dolgoztam s legfölebb némi házi szerekkel éltem a sok vendég ellen, utóbb egy kis falusi kirándulást is tettem feleségemmel együtt öveinkhez Eördögkért207, de mind hasztalan, alig haza érkezve, any- nyira erőt vett rajtam a baj, hogy ágyba kelle feküdnöm s egy hatalmas fejhideglelésbe estem, melly agyvelőgyulladással fenyegetett. Megvallom igen roszul voltam s egy becsületés érvágás és kétszer pióczázás még nem vala elegendő helyreállításomra; két egész hétig kelle feküdnöm s orvosságokkal élnem, azon kívül hogy szüntelen jegesvizzel s számos vesicaturával208 húzták le fejemből a hőséget. Szegény feleségem majdnem többet szenvedett mint én a jó lélek. O ápolóm, virasztóm szóval őrangyalom volt, úgy hogy már az ő egészségét kelle féltenem, de hála Istennek baj nélkül menekedett a kedves asszony. Feleségem említésénél akaratlanúl eszembe jut Nina húgom, kiről minden nap nem egyszer emlékezünk s kit alig várhatunk be, miért is így okoskodtunk: hogy talán Apponyi grófné209 kocsiján jöhetne fel, ki talán September vége felé már Bécsbe megindul, vagy ha ezzel nem lehetne, válassza a gőzhajót, mellyért az úti költséget mi szívesen megtérítjük neki; de jöjjön mindenesetre, s ne várjon novemberig se, mert az alkalmakat használni kell, hol illy nehézséggel járnak mint itt; ő nekünk mindenkor kedves, — mindenesetre pedig kérjük kedves Szüleinket hogy e levél vétele után a magok szándékairól s terveiről is értesítsenek bennünket, két részről talán könnyebben kifőzünk valamit. Sokat most nem írhatok, mert az írástól mennyire lehet őrizkednem kell fejem miatt; csak Alajos öcsémnek még egy pár sort. Hozzám legutóbb írt levelére mindeddig lehetetlen volt felelnem elutaztam, foglalatosságim s betegségem miatt. Hozzám küldött versei felől ítéletem igen kedvező, s mondhatom meglepett velők, egy kis simítás kell csak s két költemény, különösen az első, akárhol becsülettel álland helyt - ha Hajnalom az idén kijönne bizonyára fölvenné, de a könyv az árvízkárvallottak hasznára kijövendő számos munka könnyebb kelhetése miatt ez évben folyamot mi nem adunk. Az említett két költeményt Kunoss „Részvét gyöngyei”-be küldhetné Alajos, majd szólok irántok Kunossal. Részemről őket mintegy így írnám: 206 TmL. GJ. ir. 725. 207 A Babócsay család lakhelye. 208 hólyaghúzó szer 209 Apponyi György II. felesége Zichy Anna grófnő Hőgyészen. Garay emlékkönyv ♦ Garay jános levelezése, 1827-1853 ♦ 75
