Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Szívszerelem

A Kolta Ferenc által felkutatott, 1956-ig ismeretlen verstöredékek között talált néhány sor költői bizonysága Garay kiszolgáltatott helyzetének: „Kiküldtem őt, hozzon nekem virágot, / Hozzám valót, aszottat, szárazát, / Talán, talán levének gyógynedüje / Megenyhítendi mégis kóromat...”111 Felesége, Mimi elkeseredett hangú leveleket küld Szekszárdra: Férje „...írni, olvasni nem tud, már most képzeljék édes nagypapa egy embert, ki dolgozni szeretett s dolgozni tudott, mily kín annak e tétlenség, inkább akármit, könnyebben tűrne, csak dolgozni tudna szegény Garay... őszintén, édes nagypapa, csak úgy átnyomorogjuk az életet, mert az ilyen élet nem élet...” Pár hónappal később:„...szegény jó Garaym beteg, igen szomorú, mit róla írnom kell... szemére nem lát, ez így tartott igen sokáig, mint egy négy hete, ágyba fekvő beteg lett, ekkor bebizonyult, hogy nem szemeinek, hanem agyvelejének van baja... szegény Garaym összezavart mindent s tiszta fogalma mai napig nincs semmiről...” Az idős apa sietve látogatást tett beteg fiához.112

Még a költő életében* készülőben volt a Garay János összes költeményei című életmű kiadás. Szerkesztője, Ney Ferenc a kötet megjelenését sürgetve fordult a Garay verseit szerető olvasóközönség felé. Költőnk már nem vehette kézbe az 1854-ben megjelent, első gyűjteményes kiadást. Pesti gyóntatója és lelki istápolója a költő halála napján írt levelet Szekszárdra: „Garay János, családjának és nemzetünknek e jobb sorsra méltó büszkesége, kegyeteknek pedig szeretett fijok,... a múlt éjei családja és orvosa meglepetésére lázas állapotba, és szembeötlő elgyengülésbe esett, és ma reggeli 10 órakor csend- és nyugalomban szép lelkét Teremtőjének vissza adá...”113 1853 volt, november 5-e.

Szerelmi lírája Házának templomába, családja körébe vezet:

Családi képek I. (Részlet)

Egy új világ környékez,

Új lég lehel ream;

Sajkám elért a révhez,

Hová ohajtozám...

Most karján kedvesemnek Előttem a határ,

Hol rám a küzdelemnek Szerelmi díja vár. ZÁRSZÓ

Életrajzírók, emlékbeszédek, lexikonok igyekeztek minél tárgyilagosabb képet adni Garay Jánosról és költészetéről. Jelen forrásközlés is egy ilyen próbálkozás. Csak elfogultabb! - és ezt bizonyára megbocsátja a T. olvasó, hiszen a költő szülővárosa, Szekszárd kíván emléket állítani „beteges, gyenge szemű - de annál szebb lelkű, nyílt jellemű, kedélyes nemes szívű” fiának, akinél „szeretetreméltó összhangban központosuk mindaz, mit szép léleknek szokás mondani: rendkívüli tehetség és szorgalmas tanulmány párosultak benne hazafias lelkesedéssel, nyájas háziassággal, méltányteljes szerénységgel.”114

111 Kolta Ferenc (1915-1973): Garay János ismeretlen versei. Különlenyomat a Pécsi Pedagógiai Főiskola 1956. évkönyvéből.

1-21. p.

112 Garay Jánosné id. Garay Jánoshoz: 1852. április 24.; 1852. november 23.

113 Mayer István levele Garay János szüleihez: 1853. november 5.

114 Ferenczy, 1883.134. p.; Greguss Zoltán: Garay. Pesti Napló, 1853. december 11. A cikket átvette a Tolnavármegye. Garay János Nagy Képes Naptára. Szekszárd, 1901. 56-59. p.

Garay emlékkönyv ♦ GarayJános szerelmei* 35