Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)
Szívszerelem
„Most karján kedvesemnek.. .”89 SZÍVSZERELEM Tavaszi dal Oh, lenge déli szellő, Ki bimbókat fakaszt, Hozd el minél sietvébb Az illatos tavaszt! Repüld, repüld be véle A szép magyar hazát, Hogy földe bő pamattal Teremjen ibolyát. Ibolyáért a lányok Hegyre menjenek, S szelíd, vidám dalok közt Bokrétát kössenek. Talán a sok virágból Számomra is terem, Talán a sok leányból Fog jutni egy nekem. Ki megnyugtatja rajtam Tündöklő szép szemét, S odaadja hó kezével Füzére szebbikét. A múlhatatlan honszerelemben, a költészet bűvöletében és szülőhelye, Szekszárd iránti vágyakozásban élő Garay János, valamennyi bajra, betegségre, élete napra kimért szűkös lehetőségeire a magánéletben, szerelemben, házasságban és gyermekeivel családi boldogságban talált megnyugvást. Alig 19 éves, ifjúsága minden hevületét nővérére Terézre zúdítja, szinte szerelmes hangulatú leveleiben.„A tejó, gyöngéd szíved teljes mértékben kibontakozik előttem, s meg is mutatja, hogy mily bensőleg és hűséges szívvel szereted a fivéredet. Én is, kedves nővérem, én is érzem szívem mélyén a testvéri szeretet szent kötelékét...”90 Évekig tartó levelezésük témája a boldogság keresése, a vágyakozás,„...csak egy hiányzik, szeretném magam megfeszíteni érte - a szerelem! Tudja az ördög, oly szívesen beleesnék, és nem tudok szeretni. Nem ez a legnagyobb szerencsétlenség a földön?... képzeld a hatalmas bajt,.,, nem vagyok szerelmes! Oly sok ezer lány közt nincs egy, akit szeretnék! O szégyen!”91 A többnyire illúziót kergető, epekedő hangulatú versei nem tartoznak a kor szerelmi lírájának legjobbjai közé. A Garaynak ismertséget hozó 1830-as évek még nem teremtettek számára biztos megélhetést, de vágyai és reményei messzire szárnyaltak. Hitt a szükség idején segítő isteni gondviselésben és a maga képességeiben, erejében. Megtalálta párját, titkolta is nem is, szívszerelmét. A 23 éves férfi szemérmessége tiltja kiadni nevét, de költőként dalolni akar róla. Kivételes szépségű a Tavasz előérzete című verse: Pecsétnyomója nyitott könyvet ábrázol, lapjain G. J. monogrammal. Pusztaságok pusztasága! Nincs a földnek még virága! Lombtalan áll a berek, Víg madárka nem cseveg: S mégis ah, mi érzet ez, Ami benne ébredez, S mint egy édes sejtelem Végig rezgi kebelem? Szellem-csókod az, Oh e bimbó-ezredek Ébredő tavasz! Nem soká kifejlenek! Ebből illatár fakad, Abból csörge ér szakad, Ez növény, az zöldfa-ág, S ez mely itt van keblemen Erezem, Ez - szerelmi dal leszen.92 89 Családi képek I. Garay, 1854.118—119. p. 90 1831. március 15. 91 1834. július 22.; 1835. március 14. 92 Garay, 1854. 46. p. 30 ♦ Garay emlékkönyv ♦ Garay János szerelmei
