Garay emlékkönyv (Szekszárd, 2012)

Emlékhelyek

Budapest, Fót és Szekszárd küldöttei Garay János sírjánál a Kerepesi temetőben 2012. október 8-án (Fotó: Kovács Eleonóra)

GARAY JANOS EMLEKEZETE

Ó zengjetek dalt, édest, lelkesítőt A koszorúsnak szentelt ünnepen!...

E nap, ez ünnep, s égi lelkesülés Garay János emléke legyen.

Te drága bölcső, Szegszárd, ősi város,

Ki dalnokod megáldva ringatád:

Lásd ünnepedre gyűlni égő szívvel Egész nemzetünk s az egész hazát...

És lengjen itt Árpádnak, a dicsőnek Honfoglaló, magasztos szelleme,

Kit ő felköltött mohlepett sírjából - Mert szent erő a dal s a lant-zene, - Mikor a hivatottak lelke zengi:

Megnyílnak rá a sírok hantjai S élők és holtak gyűlnek könnyes szemmel Garay édes lantját hallani...

Magyar hölgyek, ti nemzetem virága,

Jertek rózsákkal koszorúzni meg Szegszárd szülöttét, akinek szent hamván Örök dicsőség sugara remeg,

Kinek nevére minden szív megdobban,

De legforróbban magyar ég alatt A nőé, — «mert magyar nőnek születni - így zeng a költő, - szép s nagy gondolat!...»

S hol egykoron királyt temette gyásszal,

Ma költő üli a feltámadást,

Bélának hamván dalnokodnak szobrát, Magyar hazám, s népem - tisztelve lásd... Nem ékesíté korona, - csatákban Nem vérezett, — de győzedelme él,

Mert a költő babérja halhatatlan És örökebb a trónok érczinél...

Váradi Antal díjnyertes költeménye Garay János szekszárdi szobrának avatására 1898. (Részlet). Bodnár István: Garay album 7-8. p.

Garay emlékkönyv ♦ emlékhelyek* 191