Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)
A vármegyeháza szobáinak jegyzéke 1836. főispán szobái, egy vendég szoba, a völgységi esküdt szobája, a főispáni edény kamra, a földvári és a völgységi járás alszolgabíróinak a szobái, a kaszinó, ismét az egyik földvári alszolgabíró lakása, a simontornyai és a dombóvári fő- és alszolgabíró lakása, a völgységi főbíró szállása, ismét egy szoba a katonák számára, a levéltár három szobája, a lajstromozó lakása, író ház két helyiséggel, az uradalmi ügyészek lakása, a főjegyzői hivatallal, lakással, konyhával, kamrával, cselédszobával, és az első-, második aljegyző lakásával zárult a kör. Összesen 72 fűthető helyiség létezett az új székházban. Az összeírok 109 ajtót, 9 kamrát, szinte ugyanannyi konyhát számláltak össze, természetesen feljegyezték a pincét, az egyéb tárolásra alkalmas helyeket, viszont az árnyékszékek hiányoztak a listából.69 Mindez valójában mennyibe került? A rendelkezésünkre álló forrásokban nem leltük meg a végszámadást. Még 1846-ban sem sikerült lezárni az elszámolást, mert például, a tótkéri nemes urak utólag fizették be a rájuk eső forintokat. Készültek részleges elszámolások a kiadásokról, a pesti és helyi mesterek által az évek alatt adott és összegyűjtött nyugták alapján. A déli rész, a dísztermet is magába foglaló épületrész 61107 forintot emésztett fel egyféle összegzés szerint. A nemes urak önkéntes adózásából, az adózó nép keze-munkájából, egyszóval vármegyei összefogásból megépült székház hozzávetőlegesen többszörösébe került a kiinduláskor számolt költségnek. 70 Miért késett az épület átadása? A vármegyei urak ünnepélyes alkalmat kerestek az alapkő letételéhez kötve, és ezt az új főispán beiktatásának ceremóniája adta. Az építkezés alatt 1834-ben Tihanyi Tamás főispán meghalt. Az uralkodó pedig csak két évvel később nevezte ki a főispáni tisztre galántai és fraknói Esterházy Károlyt, akinek a hivatalos beiktatására 1836. augusztus 8-án került sor. A kettős ünnepet a nagyszámban megjelenő nemes urak, a szomszéd vármegyék méltóságai, küldöttjei is megtisztelték. Az alapkő elhelyezéséhez fűződő ünnepi beszédet Sztankovászky Imre a vármegye tiszteletbeli főjegyzője tartotta meg. Mindnyájuk közös érzését próbálta szavakba önteni, hogy „a szükséghez képest bővítve és ízléssel idomítva, így, amint díszben áll, ujont készült” székházat nem hivalkodásból, nem az örök halhatatlanság kedvéért építtették, hanem azért a megnyugtató, jó érzésért, amelyet csak a közjóért való cselekvés adhat meg. A talpkövön nyugvó rézlapra belevésették az építkezés kezdetekor hivatalban volt főispán, Tihanyi Tamás, az alapkő elhelyezésekor hivatalba lépő főispán, Esterházy Károly, valamint a tisztikar neveit. A rézlapot az utódoknak és arra az időkre szánták, amikor „elkerülhetetlen enyészet által leomlani összeroskadni fog egykor ezen ház is, jó emlékezettel olvassák” azt. A patetikus gondolatokkal, az ünnepléssel és az alkotás örömével a vármegye székházának építési története befejeződött. 71
