Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

A vármegyeháza déli részének

építésére tartozók jegyzéke 1832.

gusztus 2-án kelt levelében azt írta, hogy olyan épületet szeretne építeni, amely „a távoli jövőben is a Tolna vármegyeiek ízlését és kultúráját hirdetné”.65 Az építkezés közeledett a vége felé, és az épület alakja, megjelenése már megmutatkozott, mikor a nemes urak szembesültek azzal, hogy a déli épületrész teljesen elütött a szépen megtervezett új részektől. A kontraszt oly szembetűnő volt, hogy 1833. április 15-én tartott közgyűlés legfontosabb tárgya ismét a „megyebéli Épületnek tökélletes elkészítésére szükséges költségek” előteremtése volt. Augusz Antal 1833-ban az építő pénztárról készített kimutatásában már csak 7000 forint volt az építkezésre. A vármegyei urak tehát ismét megszavazták a felajánlás módját, és a Karok és Rendek harmadszori felbuzdulásukban a birtok arányuk függvényében összeadták az épület összhangjának a megteremtésére fordítandó összeget, a hiányzó 15481 forintot. Sőt több is összejött a 19260 eszményi telek, vagyis egy-egy telek után beszedett egy váltó forintokból, így még néhány új bútort is beszerezhettek.66 Eléggé szerény berendezésre futotta a meglévő pénzből, bár az épület hivatalos átadásakor jegyzékbe vett bútorok között a régiek is szerepeltek. A ház gondnoka, a várkapitány volt, akit a vármegye tisztújító közgyűlésén választottak meg a nemes urak. 1836-ban ezt a tisztséget Benyovszky Károly várkapitány töltőt-