Cserna Anna: 175 éves vármegyeházánk (Szekszárd, 2011)

Béla király (1060-1063) elődei hagyományát követve uralkodásának kezdetén, 1061-ben alapította a szekszárdi bencés apátságot, amelyet királyi szokásként egyben a nyughelyéül szánt. A királyi gesztus a keresztény vallás terjesztéséért, a nyugati kultúra közvetíréséért sokat tevő Benedek-rend elismerésének is tekinthető. Az alapítás nagy kiterjedésű, gazdag birtokadománnyal együtt történt. A középkor évszázadaiban az apátság az országban a pannonhalmi és a pécsváradi apátságok után a harmadik legtekintélyesebb kolostornak számított. Az alapítólevelet nem ismerjük, egy 1327-ben kelt többszörösen átírt oklevélben maradt fenn a birtokokra vonatkozó jelentős információ, többek között Fajsztól északra lévő Szakmár falu, mint apátsági tulajdon szerepelt az okiratban. Annyi tudható még, hogy a kolostor gazdagságát, tekintélyét és hírnevét megalapozó birtokok a Duna jobb és bal partján feküdtek, ez alatt elsősorban tolnai és baranyai területek értendők. Az apátság ugyan a pécsi egyházmegye területén azonban az esztergomi érsek joghatósága alatt állt, ami az apátság kiváltságos helyzetét tükrözte. Az apátok neveit részben ismerjük. Feltehetően az első apátot Vilmosnak hívták, aki megmentette Géza herceg életét 1074-ben. Ármány, cselszövés, királyi látogatások történetei kapcsolódtak az apátsághoz. Salamon király (1063-1074) a híveivel itt tervezte meg Géza herceg megöletését. Géza (1074-1076) megkoronázott királyként 1076-ban a karácsonyt az apátságban ünnepelte meg, és ekkor határozta el, hogy békét köt Salamonnal. Szent László királyunk (1077-1095) is több alkalommal járt a kolostorban apja sírjánál. Kálmán (1095-1116) 1096-ban pihent meg seregével az apátság falai között. A 14. századból Czudar László apát, a későbbi pannonhalmi főapát említendő meg, akinek a portréját, alakját is ismerjük a pannonhalmán lévő vörös-márvány sírkövéről. Az apátságot igazgató 33 apát, perjel és néhány főbb tisztséget betöltő szerzetes neve maradt ránk a 14-16. században keletkezett közvetett forrásokban.28 Szépséges helyet választott I. Béla király az apátság helyéül. Az apátságnak szánt kiemelkedő dombot egy mérföld távolságra levő Duna, szelíd dombok, erdőségek, termékeny síkság és mocsárvilág övezte. A rómaiak idejében a környéken Alisca néven virágzó település létezett, ahol ókeresztény hitközséget hoztak létre az új vallás követői. A keresztényi tradíció, a fő kereskedelmi és hadiút közelsége, a táj sokszínűsége bizonyára a kiválasztás szempontjai között szerepet játszott. Az apátsági templom és a kolostor az alapító