Link Dóra: Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1714-1717 (Szekszárd, 2004)
1717. évi jegyzőkönyvek regesztái
gabonaszállítás számadására megjelenni tartozó társasággal szerződtek egyrészt egy bizonyos mennyiségű búza, zab, liszt valamint még néhány a hadszertárhoz (domus armamentaria) szükséges dolog biztosítására, ezek áráról megegyeztek, ahogyan ez a szerződésből is kitűnik. Bár az erről való számadás szerint azon dolgokért, amelyeket a panaszos urak a szállító társaságnak megadtak, bizonyos pénzösszeget már megadtak. Mégis mivel ez a társaság az előbbi panaszosnak 1854 forint 30 krajcárral, a másiknak 3706 forinttal tartozik, ami a számadásból is világosan kiderül. Ezen hátralék megváltásáról -elfeledve szerződésüket és megállapodásukat- hallani sem akarnak. Igyhát a panaszosok az ügyet a jog útjára akarják terelni. Mivel az adósoknak sehol nincsen olyan ingatlan vagyonuk, ami kapcsán jog szerint megegyeztehtnének, már a mi szolgálatunk alól megszabadultak, és több más adósságba is ismeretes módon belebonyolódtak, és mivel a panaszosok számára nyilvánvaló, hogy a szállító társaságnak éppen Baranya és Tolna megyében van valahányszáz marhája, ott gondoskodnak élelmezésükről, ezért remélik, hogy innen elégtételt kaphatnak. A panaszosok nevében és személyében könyörögve kérik, hogy méltóztassunk megengedni, és rájuk bízni, mivel jóhiszeműen jártak el, és a felség szolgálatának előmozdításán fáradoztak, hogy a mondott társaság annyi állatának elhajtásával, amennyi adósságuk értéke, számukra teljes elégtételt kapjanak, és kiadásaikat kiegyenlítsék. A jogosan kérőtől nem kell megtagadni kérése jóváhagyását, mindazonáltal ha valaki kötelezettséget vállal, annak eleget kell tennie Mátyás 6. dekrétumának 17. articulusa, valamint Ulászló 1. dekrétumának 38. articulusa értelmében. A nyilvánvaló adósok, akik tartozásukat semmiképpen nem tagadhatják le, ha más mód nincsen rá, saját személyükben is visszatarthatok, vagy lefoghatok. Valamint azok az adósok, akiknek nincsen állandó lakhelyük, vagy ingatlan vagyonuk, és ezért jogszerűen velük megegyezni nem lehet, azok minden lehetséges ingóságukat kötelesek a hitelezőknek az illetékes bírókon keresztül bemutatni az 1715. év 52. articulusa szerint. Az 1659. év 31. articulusa értelmében kitűzött határidőre a kiadásokkal kiegészítve teljes elégtételt tartoznak az adósok a hitelezőknek fizetni. A hitelezők, 124
