Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

tünőbb jelét annak, hogy az örök gondviselés által békés úton nyújtott átalakulás nagyszerű jótéteményének elnyerésére érdemesek. Mely határozat járásbeli fő és alszoIgabíró uraknak kik a népnek a Felséges Király és Nádor eránti hűség és bizodalomrai buzdítás mellett a jó rendre szakadatlanul felügyelni felelet terhe alatt kötelesek; a községbeli elöljárók és lelkész urak közbenjövetele útján leendő köztudomásra jutás végett kiadatni rendeltetett. FORRÁS: TMÖL. IV./l/a. Közgyűlési jegyzőkönyv, 1848. március 21. 10. 1848. március 25. HEGYESSY JÁNOS FŐJEGYZŐ LEÍRÁSA A SZEKSZÁRDI NÉPGYŰLÉS ESEMÉNYEIRŐL 1848-ik évi március hónap 25-ik napját többen az igen fontos új események következtében sürgetőleg teendők feletti tanácskozmányra határozák minek híre terjedvén a tanácskozmány valóságos népgyűlésre nőtte ki magát, a megyei nagyterem karzatával, előcsarnokával együtt tömve vala; minden osztályú nép egyhangú felkiáltásai Bezerédj István táblabíró urat szólíták az elnöki székre, ki engedvén a kívántaknak azt elfoglalá, és onnan magyarázá a jelen állapotokat. Megnyugtató lag szólott ezután a nemességhez s eleibe terjeszté, miképp az ő eddigi jogaik, szabadságaik, csak az egész népnek szabadsága és vélök egyenlő polgári jussai által nyernek valódiságot. Figyelmezteté, mily üres hang, mily ámító csillám volt igen sokszor az, miben legfontosabb alkotmányos jussaink gyakorlatát kerestük, és mily biztos alap nélküli polgári állásunk az egész hazáéval együtt. Mily arcpirító, lélekmardosó az érzet, mellyel kellett a tőlünk elválasztott millióknak szemébe néznünk. Előadá, miképp azáltal, mi most történik, és mit a magyar nemesi osztály cselekszik, némileg kiengeszteli az igazságot, a sorsot, és ha korábbi századokban a haza oltárára tett véráldozatjai nékie polgártársainak elismerésére hálájára igényt adának, ezt kétszeresen szerzi meg magának, midőn alkotmányos állását arra használja, hogy polgártársait jussban, teherben, szabadságban magával egyenlővé tegye. - Vigasztaló, lélekemelő szavakat intézett ezután azokhoz, kik eddig az alkotmányon kívül állának. Meleg hálát mondott nékie a megye, a haza nevében, azon erős lélekért, önmegtagadásért, türelemért mellyel kizárva a polgári jussokból, a polgári terheket mégis ők hordozák. És ezáltal tevék lehetségessé, hogy jelen átalakulásunk ezen példa nélküli szeplőtlen módon történik, melyet nemcsak vér nem fertőztet meg, de még a békés nyugalomnak zavarodása sem nehezít. - Magasabb polgári erénynek monda, a Magyarországban eddig adózóknak nevezett osztálynak ezen magatartását, mint mily ért sok másért babért tűznek fejére és oszlopokat emelnek. Meg fogja áldani őket a magyarok istene, és maradékainak jóllétben jutalmazni atyáiknak jóságát, és pótolni ezeknek szenvedését. De ne legyen - monda - a múltakról most szó, csak az előttünk lévő szép pályán igyekezzünk eljárni, minél méltóbban hozzánk, méltóbban hazához.