Tolna Megye 1848-1849-ben - Forrásgyűjtemény (Szekszárd, 1998)

Egész Bánátban nincsen ellenség. - Temesvár ostroma erősen folyik. Aradvár minden szükségessel elláttatott a Maros vonal védelmére. Erdélyben az egyik betört muszka sereg Bukovina szélére vissza van szorítva, s Beszterce kezünkben. - A másik ellen Brassó felé Bem vitéz most vezeti hős vitézeit; Fogarastól Pancsováig pedig a határ mindenütt tiszta; mint szinte Mármarosi seregünk, és ős Munkács vára Galicia felől őrzik a határt; s nemzetünk ottani nagy kincseit. Ez állapotunknak hü helyzete elég vigasztaló arra, - hogy közöttünk még a gyengébbek is ne csak a kötelesség érzetével, mely a vértanúságra is kész. hanem a siker derült reményével is állják meg a sarat, bátran kitartva mind végiglen. Önként látom ugyanis sokak keblében a kérdést, ha van e kilátás reá, hogy az osztrák, orosz ellenség ellenében nemzeti lételünk élet-halál harcát diadalmasan megküzdhessünk? Én véteknek tartanám misztifikálni, álreményekkel áltatni a nemzetet; de véteknek tartom az önbizalom hiányát is, kivált a jelen időben, melynek nagyszerűsége előtt az ezred éves Magyar Históriának legfényesebb momentumai is homályba borulnak. Azért kétségtelen tények és hideg számvetés alapján fejezem ki erős meggyőződésemet, - hogy ha a Nemzet önmagához es hazájához hú marad, kevés hónapok alatt győzelmünk kétségtelen, - és pedig a következő okoknál fogva: 1- ör. Soha még oly kedvező arányban nem állott hadseregünk száma az ellenséghez képest, mint éppen most. - Meggyőztük Jellasicsot, midőn az kész hadsereggel támadott meg, nekünk pedig úgyszólván semmi hadseregünk nem volt, hanem volt összeesküvés ellenünk, melynek élén a Királyi Udvar s választott vezérünk a nádor állott. A Drávától Sukoróig nem valánk képesek csak fel is tartóztatni. - És Sukorónál még is megvertük. - Legyőztük az ausztriai roppant, sereget, bár megtámadásunkkor nemzeti haderőnk az ellenségnek felét sem tevé. és gyakorlatlan, önmaga iránt bizalmatlan, fekete sárga tisztekkel mételyezve volt - Még is megverők. Most hadseregünk valódi száma alig 10 ezerrel kisebb csak, mint az összes osztrák orosz sereg összesen papíroson, és hadseregünk győzelemhez szokott; önbizalom teljesen és oly vitéz hírű, hogy a világ tiszteletét bírná; Egész szabadság háborúnkban még sohasem volt idő, midőn ily egyenlőn állottunk volna szemben ellenségeinkkel. 2- or. Mi otthon vagyunk, elleneink idegen földön. - Mi barátot találunk minden bokorban. - Az ellenség mindenütt ellenséget. - Mi szívesen közre munkálást, ó csak kényszerített szolgálatot, - nekünk víz, levegő, éghajlat, minden megszokott szövetségesünk, - neki mindez ellensége. Az ellenség távol, hónától fogy minden órán, mi mindennap új csapatokkal erősödünk, - ó csak néhány ezer ember tartalékra támaszkodnánk, kiket hasonló fogyasztási veszélynek kitéve magával hozott, nekünk tartalékunk az egész nemzet. És mert így van, ha Isten velünk, ki győzhet ellenünk? Mi tíz vesztett csata után is új erőben emelkedhetünk fel, - őtet két vesztett csata semmivé teszi.3-or. A népharc legyőzhetetlen. És miért az? Azért, mert az ellenség minden talpalatnyi földet csak addig bír, míg lábát rajta tartja (pedig nem tarthatja mindenütt), mihelyt lábát elvonni kényszerül a nép visszanyeri ruganyosságát, és ütközet nélkül ismét a hazához