Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
ezekből tehát ép az ellenkezője áll, mint amit Böde János dunaföldvári lakos állított, nevezetesen a dunaföldvári tanács tagjai jelölése és választásakor elsősorban a politikai állás, a sociálista elvhűség bíráltatott el, a földmunkások többségben vannak, s nem a kapzsiság, hanem a Tanácsköztársaság érdeke tartatott szem előtt. Paks, 1919. évi június hó 11-én Beclit járási elnök FORRRÁS: TML. MIB 1834/1919 IX/39 1919. április 6. SAJTÓTUDÖSITAS A SZEKSZÁRDI MOLNÁR-FÉLE NYOMDA SZOCIALIZÁLÁSÁRÓL Lapunk nyomdája, a Molnár-féle nyomdai rt. Szekszárdon folyó hó 3-dika óta a magyar tanácsköztársaság tulajdona. D. u. 2 órakor a nyomdászati és könyvkötészeti üzem összes alkalmazottainak részvétele mellett történt meg a szocializálás, amikor az összes férfi és női alkalmazottak az üzem kereskedelmi irodájában gyűltek össze. Dr. Leopold Kornél, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank igazgatója — mint amely intézetnek alapítása volt a nyomdaüzem — méltatta az esemény nagy jelentőségét és búcsúzott a vállalattól. Hangsúlyozta, hogy nem mint a tőkés termelési rend képviselőjének van köze ehhez a minden tekintetben hazai szükségletet kielégítő ipari vállalathoz. Már kezdettől fogva a magyar kultúrának és közgazdasági érdekeknek a szolgálatában segítette elő ennek az iparüzemnek a létesülését, amely nemcsak hogy megfelelt az alapításhoz fűzött reményeknek, de fölül is múlta azokat. A fejlődés útján egy új állomáshoz érkezettnek látja a vállalatot, Molnár Mór ügyvezetőigazgató szakképzett vezetésének teljes biztonsága érzetében. Utána Molnár Mór ügyvezető-igazgató szólalt fel, hálás elismerését nyilvánította egyfelől a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknak és kiváló vezérigazgatójának, úgyszintén a gyári vállalat volt elnökének a nyomdavállalat alapítása óta megnyilvánult támogatásáért, másfelől köszönetet mond a vállalat derék és mindenkor a köteleségtudás magaslatán álló munkásainak, akik az elért eredmények sikerében közremunkálkodtak. Horváth Gyula nyomdai szakmunkás, egyébként a vármegyei hármas igazgatótanács tagja szólalt fel azután, s konstatálta, hogy úgy az ügyvezető-igazgató, mint az alapító pénzintézet igazgatósága részéről a vállalat alkalmazottai a kapitalista termelési mód lehetőségének korlátain belül megkapták kívánságaikat. A nyomdai vállalatot, mint a direktórium egyik tagja szocializáltnak nyilvánítja. Ismerteti a szocializálási népbiztosság rendelkezését, mely szerint a vállalat eddigi ügyvezető-igazgatóját, Molnár Mór nyomdászt, a „nyomdaipar" c. országos vidéki nyomdaipari szaklap szerkesztőjét, termelési biztosul kinevezte. Ezekután megalakították a 3 tagú üzemi tanácsot, melynek tagjául Rácz Pál, Laufer Béla és Vass Albert elvtársak megválasztattak. Ezekután a nagyfontosságú ülés véget ért. FORRÁS: Igazság 1919. április 6. (A Molnár-féle nyomdai rt. szocializálása).