Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)
IDEGEN MUNKÁSOK A MEGYÉBEN Az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Hivatal 1941. évről megyei szintű bontásban jelentést tett közzé a mezőgazdasági munkaerőpiacról. A jelentésből megtudjuk, hogy Tolna megyét 3427 személy kereste fel, itt kívántak munkát vállalni, s közülük 1449 személy közvetítéssel érkezett. A megye általános helyzetéről a hivatal a következő jellemzést adta: „A vármegye területén mind az éves gazdasági cselédekben, mind a szakmányosokban és napszámosokban hiány mutatkozott. Ehhez képest minden munkára alkalmas és dolgozni akaró munkás a hatóságilag megállapított és a megélhetést biztosító munkabérek mellett megfelelő munkaalkalmat tudott biztosítani magának. Az év vége felé a mezőgazdasági munkásoknak ruházati cikkekkel történő ellátásánál mutatkozott nehézség. A számottevő munkáshiány következtében a munkamorál erősen leromlott. Idegen vármegyék területéről mintegy 3400 munkás szerződését jelentették be." A munkaerőhiány 1942-ben fokozódott. Ez tűnik ki többek között a tamási járás főszolgabírájának 1942. július 23-i jelentéséből is. Az általa leírt helyzet a megyére akár általánosítható is. ,,A járás területén a községi elöljáróságok a munkaerőhiány csökkentésére a megszűnt szabadkai és a még működő sárvári szerb telepes internálótáborokból túlnyomórészt földműves foglalkozású ún. dobrovolyácokat kértek és kaptak. Ilyenek vannak Felsőnyéken, Regölyben, Nagyszokolyon, Tamásiban, Magyarkeszin és Kányán. Ezek az egyének rendőri felügyelet alatt állnak, úgy az elöljáróságok, mint a csendőrőrsök magatartásukat állandóan figyelemmel kísérik. A renitensek közül néhányat visszaküldték a táborba, azonban az újabb rendelkezések szerint csak akkor lehet őket visszaküldeni, ha internálásukra ok van. Állampolgárságuk rendezve nincs még, ezek azok a szerbek, akik 1918 után Bács-Bodrog vármegyében és Baranya vármegyében betelepíttettek, s lakóházzal, s 10—20 k. hold földdel láttattak el, a magyar lakosság sorait ritkítandó. Ezeket a telepeseket a szerb megszállt területek visszafoglalása után internáló táborokba helyezték el. Általában magatartásukkal kapcsolatban eddig súlyosabb kifogás nem merült fel, legtöbbjük igyekszik beleélni magát az új környezetbe." TERÜLETFEJLESZTÉS Hogyan alakult a megye területfejlesztése a felszabadulás előtti háborús években? Az erről szóló adatok az 1939—1943-as ciklust fogják át. A megye beruházási főösszege 1939—1943 között 1 573 422 pengő volt. Ebből az összegből 383 148 pengőt az utak és hidak építésére, karbantartására fordítottak. Ez a teljes összeg 24,35 százaléka. Az ötéves perióduson belül az 1941-es esztendő volt a kiemelkedő, amikor több mint 120 ezer pengőt fordítottak az útviszonyok fenntartására, javítására. 1940-ben használták fel a legkisebb összeget ilyen célra, alig 34 ezer pengőt. A hidak karbantartása nem csupán az általános gazdasági célokat szolgálta, szerepet játszott ebben a háború is.