Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

dást. A nyilasok minden községben szaporodnak. Már inteligens elemek is csatlakoznak a mozgalomhoz. Tamásiban is napról napra több a számuk. Rendzavarások, néhány ablakbezúzástól eltekintve, nem fordultak elő. A hatósági szervek működése bár kifogástalan, de észrevehető, hogy a nyilasokkal szemben nem tanúsítanak elég erélyt. A falusi hatóság szolgája a tömegnek és ritkán ura annak. Iskolai életünk meglehetősen változatos képet mutat. Amíg egynehány iskola elnéptelenedik (Nagykónyi, Szakály, Koppányszántó, Értény), más helyeken túlzsúfoltság van. Amíg a nagykónyi, értényi. koppányszántói iskolák 32—34-es átlaglétszámúak. addig a felsőnyéki, rk. iskola növendékeinek száma egy tanteremben osztatlanul 102, a tengődi rk. iskolánál osztatlan tagozatban 90, csehihegyi községi iskolánál szintén 90, a felsőiregi rk. iskolánál két tanerőre 194 (itt kisegítő tanerő is működik, de az iskola még így is zsúfolt), Magyarkesziben a rk. iskolánál négy tanteremben 283 tanuló tanul. Természetesen az eredmény sem lehet megközelítőleg sem egyforma. Igen súlyos problémája a vidéknek az iskolák zsúfoltságának megszüntetése. A mai kor igényeinek megfelelő embertípus kinevelése az ily zsúfolt iskoláknál szinte lehetetlen. Az egészségvédelem is ily helyen háttérbe szorul. A legújabb események nevelői értékeit a tanerők kihasználták. A Felvidék visszacsatolását az iskolák is éber figyelemmel kísérték és azt minden vonatkozásban feldolgozták. — A légoltalmi oktatás mindenütt megtörtént, légi riadókat tartottak. A tanerők politikai magatartását illetőleg panaszra nincs ok. Az iskolák egészségügye általában tűrhető. A felsőiregi egészségház áldásos működést fejt ki. Hasonló intézmények létesítése több helyen is kívánatos lenne. Kötelességemnek tartom tisztelettel jelenteni, hogy a Németországba utazó munkásokat Bäsch dr-ék szervezete pártfogás alá vette és újabban propagandát fejt ki közöttük, hogy ne vonattal, hanem külön az ő általuk fogadott autóbusszal tegyék meg németországi munkahelyükre az utat. Nemzeti szempontból igen aggályos lehet befolyásuk. Bátaszékről, Alsónánáról, Mórágyról nagy tömegekben mennek Németországba. Az 1938. év december hó elejéig 400-on felül kértek útlevelet ily munkára a kimenők, akik egy bizonyos idő múlva hazatérnek azután. Németországban — visszatérőktől vett értesülések szerint — megkeresnek napi 10—12 márkát s abból átlag 6 márkát meg is takarítanak, de sokkal keményebb és súlyosabb munkát is követelnek tőlük, mit — kijelentésük szerint — huzamosabb ideig bírni nem lehet, s ezzel szemben a koszt is sokkal gyengébb, mint itthon. A munkára kimenőket ott idegennek tekintik s a német párthelyiségekbe sem engedik be. Általánosságban megállapítható, hogy a lakosság nagy része megelégedettebb, csak egyes helyeken, ahol nagyobb számban lakik a szegénység, új rendszerektől várják sorsuk jobbra fordulását, így Ozorán és Pincehelyen is számottevő a szélsőjobboldali moz-