Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

MEGJEGYZÉS: A medinai főjegyző a jegyzőkönyvet a központi járás főszolgabírájához küldte meg. Az irat hátoldalára ezeket írta: „Benti jegyzőkönyvet tisztelettel beterjesztem azon jelentéssel, hogy nevezett szerb lelkész minősíthetetlen eljárása a község lakosai között nagy felháborodást és megbotránkozást okozott. Tisztelettel kérem bentieket az illetékes hatóságok tudomására adni. hogy Magyarországon, a Magyar nemzet nagy ünnepén, magyar kenyeret fogyasztó egyén merészel ily kihívóan viselkedni". Ubavity Dusán ellen november 11-én újabb feljelentő levelet küldött a főjegyző a főszolgabíróhoz: „Tisztelettel jelentem, hogy fentnevezett szerb pap ismételt felhívás dacára f. hó 11-én Kormányzó Ür őfőméltósága Kassára történt bevonulása alkalmával a görögkeleti szerb templomban nem harangoztatott. Nevezeti; pópa eljárása most másodszor ismétlődött meg, amely a község lakosai között megbotránkozást és felháborodást váltott ki. A szerb pap ezen eljárása a község magyar és szerb lakosai között meglévő látszólagos jóviszonyt van hivatva elmérgesíteni, mely előbb-utóbb ki fog robbanni. A község nyugalmának megóvása érdekében kívánatos volna nevezett szerb papnak a községből való eltávolítása." FORRÁS : TML. Főispáni bizalmas iratok 142/1938. XIII/54 1938. december 31. AZ ALISPÁN JELENTÉSE A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÖZBIZTONSÁGI OSZTÁLYÁHOZ A NÉMETORSZÁGBA TÖRTÉNŐ TÖMEGES KIUTAZÁSOKRÓL Az 1938. július 1. napjától kezdődően hivatalomnál útlevél kiadása iránt előterjesztett kérelmekből arról győződtem meg, hogy a vármegye németnyelvű lakossága munkavállalás céljából a Német Birodalomba igyekszik. Ez a kiutazási láz immár olyan nagy mérvet öltött, hogy ma már nem csak a völgységi járás németajkú lakossága, valamint a béke idején is külföldön munkát kereső és a központi járáshoz tartozó Bátaszék községbeli, ugyancsak németnyelvű lakóink kérnek útlevelet Németországba, hanem a szín magyar lakosság is megindult és ' egyre érkeznek kérelmek német nyelven egyáltalán nem tudók részéről is. A Németországba való kiutazási láz fokozódását mi sem igazolja jobban, mint az a körülmény, hogy az 1938. évi január 1. napjától június 30. napjáig terjedő idő alatt Németországba 35 egyén kért útlevelet, míg ( 1938. július 1. napjától 1938. december 17. napjáig már 523. Az 1938. december 17. napjától december 28. napjáig terjedő idő alatt pedig ,'252 egyén terjesztett elő kérelmet a Német Birodalom területére szóló útlevél kiadása iránt. Ez az útlevélforgalom a múlttal szemben nagy mérvű emelkedést jelent, ellenére annak, hogy minden egyes kiutazni szándékozó féltől az esetleges hazaszállítási költségek biztosítására az általa tetszés szerint választott pénzintézetnél 80 pengő óvadék betétként való elhelyezését kívántam meg, hogy e téren előállható bajokat megelőzzem. A kérelmet előterjesztőktől, valamint a községi jegyzőktől szerzett tájékozódásom szerint a munkavállalás és munkakeresésre kiutazókat a hírlapi tudósítások, valamint a már korábban kiutazott és a faluba visszatérő barátok, ismerősök biztatása csábítja, mert mint értesülnek 8—10—12 pengőnek megfelelő napi keresethez juthat egy napszámos munkásember Németországban.