Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

kötött birtokhoz is csak a hitbizományos halála után hat év múlva lehet hozzányúlni és tikkor is a törvényes örökös lép a helyébe. Ez azt jelenti, hogy a földéhes nép majd 80—100 év múlva jut egy darabka földhöz. Ugyanígy fest a telepítési kérdés is, amire nincs pénze a kormánynak és azt akarja, hogy a föld vételárának 30 százalékát azonnal fizesse ki a telepes. Akinek annyi pénze van, hogy a föld árának 30 százalékát azonnal ki tudja fizetni, az ott vesz magának földet, ahol a legjobban tetszik és nem ott, ahol kijelölik számára. Ne feledje el a miniszterelnök úr, hogy a háború előtt 200 ezer magyar vándorolt ki, mert itthon nem tudott kenyérhez jutni. Ez a szám mutatja a legjobban, mily hatalmas mértékben sorvadt a nemzet ereje a kivándorlás folytán, amit majdnem kizárólag a földéhség idézett elő és az, hogy a földnélküliekröl gondoskodás nem történt. Dulin a kormány őszinteségének hiányossága miatt igen szomorúnak és sivárnak látja a nemzet jövőjét, bár Gömbös Gyula azt mondta, hogy Magyarország olyan, mint egy virágos kert, amelyben gyönyörűség élni. A miniszterelnök úr úgy látszik nem látja a helyzetet, nem jár eleget a nép között. Amikor a lapok közölték a miniszterelnök ezen kijelentését, a másik oldalon Békés vármegye alispánjának könyörgő hangú felhívását hozták, amelyben az ország népét felkéri, hogy adakozzanak és mentsék meg megyéjének szegénysorsú lakóit az éhenpusztulástól. A szónok megrendülve állapítja meg, hogy sajnos, ebben az országban csak a temető virágai nyílnak. A kormányzásban az a legszomorúbb, hogy a magyar alkotmányt semmibe sem veszik. Marton Béla, a NEP főtitkára már elmerészkedett hatalmi túltengésében, hogy esküt tett tisztviselőket törvényellenes utasításokkal látott el és diktátori hangon olyasmit követelt tőlük, ami a tisztviselő lelkiismeretével ellenkezik. Dulint határtalan ünneplésben részesítette a hatalmas tömeg, amely gyakran szakította meg beszédét viharos éljenzéssel. FORRÁS: Tolnamegyei Hírlap 1936. márc. 11. (Hatalmas tömegek Dulin Jenő szekszárdi beszámolóján.) MEGJEGYZÉS: A tudósítás első részében a cikk írója arról szól, hogy a szekszárdi városháza udvarán, és az épület egyes részein mintegy 4000 ember gyűlt össze. A gyűlést Taksonyi János a kisgazda párt megyei titkára nyitotta meg. öt követte Dulin Jenő. A képviselő után Cséry Dezső, majd Báró Berg Miksa, Mosón vármegye volt főispánja szólt a választópolgárokhoz, időszerű politikai kérdésekről. DULIN JENŐ (1889—1959) ügyvéd, igazságügyi államtitkár, lapszerkesztő. Tanulmányai és bírósági szolgálata után szekszárdi ügyvéd és ellenzéki lapszerkesztő. 1935—1939 között kisgazdapárti országgyűlési képviselő, majd igazságügyi államtitkár. 1952 után ismét ügyvéd. A Tolnamegyei Nemzedék, valamint a Tolnamegyci Hírlap című lapok szerkesztője volt. Beszédeiben és cikkeiben éles támadásokat intézett a kormánypártok ellen. A megye polgári ellenzékének vezéralakja. XII/30 1936. június 17. A TOLNAMEGYEI ÜJSÁG TUDÓSÍTÁSA A SZEKSZÁRDI LAKTANYA ÉPÍTÉSÉN BËRMOZGALMAT ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁSOK ELBOCSÁTÁSÁRÓL Egy budapesti napilap szekszárdi tudósítás alapján azt írta, hogy a Koch Károly-féle budapesti építő vállalat szombaton elbocsáj-