Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

ladást biztosított, többet mint a világ bármely országa valaha is adott nemzeti kisebbségnek. Tolna megye svábsága a háború előtti időkben — mikor hatvanhét és negyvennyolc közjogi nagy harcát vívta — a legmagyarabb vidékekkel vetélkedett és nem egyszer tiszta sváb községek fehér zászlóval vonultak fel és egy szálig adták le szavazatukat a legszélsőbb negyvennyolcas jelöltre. A világháborúban hősiesen küzdött és vérzett, a háború utáni gazdasági válság idején is mindenkor a legpontosabban eleget tett kötelezettségeinek. Adóhátralék ott ritka és kivételes. Ez a vármegye egyike a legerősebb ellenzéki vármegyéknek. Aránylag innen jött be a legtöbb ellenzéki képviselő. Horogkeresztesek is kísérleteztek, de minden eredmény nélkül. Nem Tolnamegye svábsága, hanem Debrecen magyarsága küldött horogkeresztes képviselőt. Hogy a mai időkben a politika ebben a vármegyében is sokaknak kenyérkereset — valóság. Hogy ennek érdekében soknál a cél szentesíti az eszközt — igazság. Hogy soknak a politika üzlet, a félrevezetett nép pedig profitszomorú. Hogy vannak bűnös magvetők, akik a nemes, tiszta mag közé konkolyt hintenek, idegen eszméket plántálnak — ismeretes. Hogy vannak lélektolvajok akik pincék sötétjén, félszerek alján a hazug ígéretek, a lelkiismeretlenség és egyéni haszonlesés eszközeivel, a mi völgységi községeinkben is zugban spekulálnak egy nagy nemzet vulkánikus feszítőerejére, — tény. Ezekkel a lélektolvajokkal szemben fellépni a legszentebb és legnemesebb misszió, ezeket ártalmatlanná tenni és a lelkeket megmenteni mindenkinek kötelessége. A mód és eszköz tekintetében vannak azonban súlyos véleményeltérések. Véleményem szerint a bűnöst kell lefogni tekintet nélkül állására és esetleges immunitására. De nem az ártatlan népet üldözni. Az izgatókat, lázítókat, félrevezetőket és politikai zugspekulánsokat kell lezárni és nem a szegény félrevezetett népet bírságolni, zaklatni és elzárni. Továbbá eszköz az a Gratz Gusztáv elnöklete alatt álló német népművelődési egyesület, mely sokak szemében a tudatos téveszmék melegágya, de valójában a kormányzat intenciói alapján is legális szerv. Ide jöjjenek és itt teljesítsék a felvilágosító, lélekmentő hazafias munkát. Ebben a politikamentes népfelvilágosító és hazafias munkában pártkülönbség nélkül találkozhatunk mindnyájan és élharcosként munkálhatjuk az igazi nemzeti egységet. Nem büntetni, hanem felvilágosítani, nem elhidegíteni, hanem megnyerni a népet lehet az egyedüli helyes út. A címek mai inflációja idején lépten-nyomon díjmentesen adományozott, „pángermán" cím sem válik előnyére sem az adományozó, sem az adományozottnak. Mai nehéz külpolitikai helyzetünkben határozottan érvényes a magyar közélet nagy értékének, Ravasz Lászlónak karácsonyi megállapítása: „nem a terület, nem a politikai szervezet, nem a közös eredet és közös történelem, nem a faj, nem a nyelv az ami a nemzetet nemzetté teszi, hanem a lélek". FORRÁS: Tolnamegyei Hírlap 1935. dec. 31. old. (Lélekmentők Tolnában) MEGJEGYZÉS: A Magyarország hivatkozott, több mint féloldanyi cikkben elítéli a Németországból hazánkba érkező agitátorokat. Az ellenük folyó harc vezetőjének Klein Antalt tartja megfelelőnek — ha félreteszi a pártszempontokat. ,, . . . tegye le ebben a kérdésben a pártszemüvegét, mert azon keresztül a svábság ügyét nem égető problémának, hanem taktikai eszköznek láthatja caak" — olyasható a Magyarország 1935. október 25-i számában. (5. old.)