Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

• A csendőrök •• több verekedőt; • főleg nyilasokat, letartóztatott és átadta őket a székesfehérvári ügyészségnek. Figyelemre méltó a jelentésnek az a része is, amely a nyilasok szervezkedésével foglalkozik. A közigazgatás emberei előtt ismert volt, hogy Hardon lakott özvegy Csilléry Andrásné földbirtokos fia, Csilléry Sándor akkor joghallgató, aki a környék nyilasmozgalmának volt a vezetője. Édesanyja gazdaságához tartozó egyik épületet a nyilaspártnak adta át, ahol rendszeres összejöveteleket tartottak, ,,A németkéri lakosság nagyobbik része ellene van a nyilasmozgalomnak, de nyíltan fél vele szemben állást foglalni" — olvasható a jelentésben, A simontornyai járás főszolgabírajának is volt mit jelenteni a nyilasmozgalomról a főispánhoz. A paksi jelentést követő napon, június 26-án terjedelmes jelentés készült Gyönkön. A nyilas szervezkedésről a többi között azt jelentette, hogy nem kell keresni, kik a vezetők, mert azok egyáltalán nem csinálnak ebből titkot. A simontornyai gócban ott van Varga Lajos, a járási vezető pedig — a látszat és a közhit szerint ifj. Orbán Márton gyönki ügyvéd, aki mögött szintén eléggé ismert, hasonnevű atyja áll, és mivel a lakosság látja, hogy ezeknek a gyenge erkölcsi alappal bíró egyéneknek nemcsak semmi bajuk nem történik, hanem minden kedvezményben részesülnek (pl. adóvégrehajtás feltűnő elhalasztása, stb.) elhiszik nekik-hangzatos beszédjüket, hogy nekik magyar helyeken mily befolyásuk van. és szívesen indulnak utánuk az elégedetlen és együgyű elemek. Az Orbán-irodában tartják összejöveteleiket, de id. dr. Orbán Márton van olyan eszes ember, hogy tudja, miképp lehet ezt baj nélkül elintézni. Az általános helyzet megváltoztatására a gyönki főszolgabíró vajmi kevés esélyt adott. Keserűen állapította meg, hogy a mozgalom központi szervezője elsősorban gróf Festetics Sándor képviselő, akit ,.a legköt élesség tudóbb csendőr, vagy jegyző is bátortalanul igazoltatná, vagy utasíttatná ki, amikor az újságban olvasta, hogy a kormányzó nemrég kihallgatáson fogadta őt és Meskó Zoltánt. Ezt a kérdést tiszteletteljes véleményem szerint nem lehet jelentéktelen, gyenge tényezőknek a tüzbeküldése által elintézni". A szókimondó főszolgabírónak ezekben a napokban ugyancsak meggyűlt a baja a nyilasokkal. Ugyanis az egyik este Simontornyáról Gyönkre utaztában megállították a kocsiját a nyilasok, s csak hoszszabb huza-vona után, akkor engedték tovább, amikor igazolta kilétét". A különböző „keresztes" jobboldali pártok csak kisiet számú szervezeteket tudtak létrehozni a megye településein. Aktivitásuk, erőszakoskodásuk lényegesen nagyobb volt, mint szervezeti kiépültségük, és visszatetszést szült inkorrektségük is. Velük szemben felvette a politikai harcot — olykor bevetve az adminisztratív eszközöket is — a liberális és a baloldali ellenzék; nem támogatta, inkább fékezte működésüket a közigazgatási apparátus is. A tamási főszolgabíró átmeneti • sikerekről számolt be a főispánnak 1934. július 2-i jelentésében, ugyanis Felsőnyéken és Ozorán a leventék soraiban igyekeztek tagokat toborozni a nyilasok és a hatóságokkal szembeni engecletlenségre szólították fel a maguk számára megnyerni szándékozott személyeket. Akciójuk eredménytelen maradt.